Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - TANULMÁNYOK - V. Kiss Margit: A festő Mokos József

Mokos József: Édesanyám egyedi tulajdonságok, a sajátosságok észlelésére, és nem utolsósorban az azonosulni tudás képességét. Ez a terület azonban véges Mokos számára: a későbbiekben sem fest másokat, mint legszűkebb környezetének tagjait. A természet iránti vonzódása azonban lényegében azonos hangoltságú a portréhoz való képességével: a sajátos jelleg felfedezésében, az azonosulnitudásban, az intimitásban. A Képzőművészeti Főiskola miskolci nyári telepén Benkhardt Ágost az, aki a tájkép felé hangolta Mokos József érdeklődését. Személyes példával is, amennyiben mint vérbeli naturalistának, minden festőileg értékesíthető téma érdekes számára: a csendélet, az alaktanulmány, az interieur, jelenetkép, s a tájkép is. Farkas Zoltán szerint tájképeit „mintha ebben a pillanatban szakították volna ki a világból, közvetlenül, üde fiatalsággal terülnek el előttünk, eleven és hű visszatükröztetői a természet ezernyi változatosságának." Festésmódban és formaadásban Benkhardt a nagybányai naturalista hagyományok folytatója: „halkra hangolt plein-air, kerüli a harsogó effektusokat, a rikító színeket; általában inkább hajlik az önmagában is vonzó jelenségek művészi ábrázolására, olyan témákhoz, ahol a festő szenzációit az ember érzékiségével is alátámaszthatja; a finom átmenetekre osztás közelebb áll hozzá, mint a harsogó hangsúlyok felrakása."

1

6 53