Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - TANULMÁNYOK - V. Kiss Margit: A festő Mokos József

meg a Békés megyei Vitézi Szék 250 000 koronás díját. (Ez alkalommal a következő díjak kerültek ínég kiosztásra: Firtosi József Dezső: Fűzfák a szélben — a Gyulavidéki Takarékpénztártól 30 000 K.; Mogyoróssy Sándor: Fiatal lány (szobor) — a Békés megyei Takarékpénztári Egyesülettől 250 000 K; Wágner József: Labdarózsák — Békés vármegyétől 350 000 K.) A „Békéscsabai Képzőművészeti Kiállítás Katalógusá"-ból (Nemzeti Szalon, 1927) pedig megtudjuk, hogy Mokos József a Nemzeti Szalon békéscsabai tagja. (A katalógus szerint a Nemzeti Szalonnak tagja volt minden valamirevaló festő, szobrász és iparművész Békéscsabáról is: Botyánszky János, Deutsch (Jankai) Tibor, Mázán László, Sass Árpád, Wágner József, Filipinyi Sámuel, Jámbor Márta, Kolozsváry Sándor stb.) Megjegyezni ezt a tényt azért fontos mégis, hogy lássuk: milyen társaságba tartozott bele, milyen volt a viszonya az 1920-as évek Békéscsabájához, illetve a városnak őhozzá. A Nemzeti Szalon egyébként igen vegyes programmal rendelkezett, de a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre, a Szinyei Társaság szintén ott állított ki.

1

3 1928-tól a Magyar Képzőművészek Vidéki Szövetségének is tagja Mokos József.

1

4 Ekkor már működik a Békéscsabai Auróra Kör képzőművészeti osztálya, — a Szövetség vidéki csoportját éppen ezeknek a vidéken működő különböző művésztestületeknek a tagjai alkotják. 1928. október 9-én nyílik Békéscsabán a Közművelődés Házában (mai Munkácsy Mihály Múzeum) három csabai festőnek kiállítása: Wágner Józsefé, Mokos Józsefé, Deutsch Tiboré. A Magyar Vidéki Városok Kulturális Szövetségének III. Egyetemes Ülése alkalmából készített képzőművészeti katalógus (1930. február) Békéscsaba képzőművészeti életét bemutató cikke csak azért nem említi Mokos Jószef nevét a Budapesten is kiállító művészek nevei között, mert mint az Auróra Kör képzőművészeti szakosztályának vezetőségi tagja, a rendezőséghez tartozik. Ekkor már a város mint műtárost is alkalmazza fél állásban a múzeum képzőművészeti anyagának kezelőjeként. (Közben Békéscsabán tanít.) A környezet — a szűkebb és tágabb társadalmi környezetet értjük itt — mindig hatással van minden ember tudatára, hát még a művészére. A művész sokkal érzékenyebben reagál a befogadásra, elvárásra, társadalmi ízlésre. — S mint azt a későbbiekben érzékelhetjük, Mokos Józsefnél is természetes ez; szerencsére azonban tágabb látókörű, minthogy a helyi ízlésre túlságosan reagáljon, igényei intellektuálisabbak. A pompázatos megnyitókon ugyan szó esik valami homályos jelentésű „belső érték"-ről, a nem-hétköznapi lelkek azért Itália derűs azúrkékjére, a tengerpart napsugarakban játszó fodros hullámaira vágynak, Itáliáért és Abbáziáért sóhajtozva — és nem látják a képet, csak nézik.

1

5 A szépek közül a legszebb mégis a virágcsendélet, bársonya és pompája és vélt illata is van — éppúgy mint a művészetnek! Nagydíjait érdemel. A tárgyválasztás körülhatárolódik. Az előzőekben említett díjiazott Leányfej 1924-ből való. Édesanyja portréját szintén a 20-as években festi. özv. Mokosné emlékezete szerint házasságkötésük előtti a kép. A portré — mindamellett, hogy komoly felkészültséget igényel — különleges befeléfigyelést is feltételez; rejtett tulajdonságok felfedezését, intimitást. Képességet az 52