Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - TANULMÁNYOK - V. Kiss Margit: A festő Mokos József

1911-ben elvégezte a Tanítóképzőt. Magyarpatakra került tanítani, de nem volt maradása, mert a pedagógiai munka sikertelen maradt: magyarul a papon kívül senki sem beszélt, a lakosság szlovák anyanyelvű volt. Visszavándorolt Békés megyébe. Csorváson kapott állást 1912-ben. Innen ment fel Pestre, a Képzőművészeti Főiskola Rajztanárképző szakára 1913-bam. 1914-ben önként jelentkezett katonáinak. Valjevónál — a cseh katonák közt egyedül magyar — szerezte az úton a petróleumos lisztet, amiből főzött a társainak, szót váltani azonban nem tudtak egymással. A fronton arclövést kapott, a bal szem idegei megsérültek. Budweis-ba (Budejovice) küldték, a kórházba. Innen tért haza — folytatni megkezdett tanulmányait.

7 Hogy mit jelent ez a háborús Pesten, arról Lyka Károly ír: ,,A Képzőművészeti Főiskola székháza hadikórházzá alakult át 1914-ben, az maradt az egész háború alatt és még utána is egy ideig. Az oktatásra kibéreltek üresen maradt üzleti helyiségeket, ezelk széjjel voltak szórva a főváros különböző negyedeiben és természetesen alkalmatlanok voltak tanulmányi munkára." Több katedra betöltetlen maradt. 1919-ben a Főiskolán jóidéig szünetelt a munka. Mokos József: Utca a napsütésben 47