Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - LÁTOGATÓBAN - Sárhelyi Jenő: Hazai beszélgetés Csabai Lászlóval

LÁTOGATÓBAN Hazai beszélgetés Csabai Lászlóval sárhelyi jenő Közel három évtizede él hazájától távol. Nevét azonban a művészvilágban is meg­őrizte, ha másképpen is írja: Leslie Chabay. Néhány alkalommal már beszélgettünk, koncerteztünk, de valamennyi beszélgetésünk közül a legkiadósabb az 1973-as év nyarán volt. - Kértük, hogy élete visszapillantó tükrébe tekintve, mondjon valamit az első lé­pésekről, amelyeket a zene irányába tett. - Első élményeim Purcsi bácsi hegedű óráin voltak, ahol kottát tanultam olvasni és hegedülni. Énekelni viszont Wultz bácsihoz jártam, kinek segítségével alig 10 éves koromban szólót énekelhettem a zsidó templomban. Ügy éreztem, hogy szüleim egy kissé büszkék rám s ez jó értelemben a végzetemet jelentette. Az iskolai ünnepé­lyeken is rendszeresen énekeltettek, s alighanem ez a tárgy volt az, amiből mindig sikeres tanuló voltam. Amikor a íelsőmezőgazdasági iskolával végeztem, összeköttetésbe kerültem dr. Südy és dr. Révész irányítása alatt álló Aurora Körrel. Számomra ez a találkozás egész életemre, zenei pályám alakulására és világnézetemre döntő volt. Csak évtize­dek múltán, amikor a világot jártam, döbbentem rá annak tudatára, hogy az Aurora milyen magas színvonalon állott. Apám előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a kereskedői pályára nem vagyok alkalmas, s ezért - talán egykori saját titkos reményeit táplálva - lehetővé tette számomra, hogy Budapestre menjek, s ott tanuljak énekelni. Hadd említsem meg első tanárom ne­vét, Gábor Józsefét, aki az Operaház tagja volt, s kitől 1927-ben kezdtem tanulni. Csakhamar Münchenbe mentem, ahol egy évig Feinhalsnál tanultam tovább. Meg­élhetésem biztosítására operettszínházakban és vokálegyüttesekben énekeltem. Ke­véske megtakarított pénzemből 1930-ban Milánóba mentem, ahol Eduardo Garbin tenorista volt a mesterem. Róla csak annyit, hogy a milánói Scálában bemutatott Puccini-operáknak ő volt a tenoristája. A színház utolsó emeletén nagy élményeim voltak, hisz itt hallottam Saljapint, Scipát és Giglit. Az 1931-es év tavasza rossz híreket hozott: meghalt az édesapám. Halálhírére haza­jöttem s bár anyám kért, hogy maradjak otthon, mert szüksége van rám, hat hónap múltán megint Budapestre mentem, ahol Szamosi Lajos lett a mesterem. Csak mint­egy zárójelben említem, hogy ma Bécsben él, mint a Bécsi Zeneakadémia nyugalma­zott tanára. Budapesten együtt laktam földimmel, Hajdú Mihállyal - ki ma a bu­dapesti Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető tanára - kitől mint kezdő énekes na­gyon sokat kaphattam, az ő sokkal alaposabb zenei felkészültsége révén. Itt ért ben­287

Next

/
Oldalképek
Tartalom