Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Filep Antal: Szűcs Sándor köszöntése

latból mint múzeumigazgató nyugdíjasként távozott, már fellendülőben voltak a tüzelősólak földjén, a betyárok pusztáin a kisparaszti gazdaságokból összevont termelőszövetkezeti nagyüzemek. Éppen ennek a történelmi távlatnak a megőrzése, megmutatása számunkra s a jövő nemzedék számára szaktudományi, szépírói, nyelvi értékei mellett a legfontosabb értéke élete eddigi s reméljük ezután is bő termésének. írásai önkénytelenül is mércéjét adják — a hagyományok megőrzése és átörökítése mellett — hazánk s népünk előrehaladásának, mind a szűkebb szülőföldje, mind az ország egésze szempontjából. Műveinek jelenleg s a jövőben is ez a legfontosabb társadalmi hivatása. Volt persze más funkciója is Szűcs Sándor műveinek. S mondjuk ki örömmel, hogy csak volt. Sajnos volt idő — tragikus, hogy alig három évtizede —, amikor a falu népének, a puszták, tanyák világának bajai, gondjai iránt éppen azok voltak érzéketlenek, tájékozatlanok, akik meghatározták, intézték dolgainkat. Nemzedékek nőttek fel, láttak munkához értelmiségi, műszaki, agrár vagy közgazdasági posztokon úgy hogy szociális kultúrájuk, felelősségük többnyire nem volt — vagy ha volt, rejtve maradt, alig bontakozhatott ki. Ezek számára a közvetlen szociológiai, etnográfiai tudományos közelítés közönyük-tájékozatlanságuk páncélja miatt szinte lehetetlen volt. Nagyon nagy a száma azoknak, akiknek szívét-lelkét Szűcs Sándor írásai nyitották meg, hol komoly próbákról, hol derűs tréfákról szólva a jobb emberséghez, egyben az igazabb, eredményesebb szakemberséghez vezető úton. Aki megbarátkozott a régi sárréti világgal, megtalálhatta az utat a Puszták népéhez, a Hortobágy-mellékén élők bajaihoz s ezen keresztül bejuthatott a város peremére is véreink közé, a magyar proletárokhoz. Gondoljunk csak Móricz Zsigmondra, aki változatos, gazdag életében s műveiben erre oly szép példát adott. A magyar parasztságról számot adó szerzők, művek áttekintésében ezért tartotta Szűcs Sándort az öt legfontosabb tudósunk egyikének Erdei Ferenc. De aki ezt az utat igaz emberséggel végigjárta, otthon érezheti magát a Csendes Don partjain, testvérei között mozoghat a Sarkcsillag alatt, megértheti az angol vagy isztriai halász bajait, bánatát vagy örömét s fellelheti a legszélesebb emberi kör aranyágait az egyenlítő alatt vagy a szavannák törzseinél. Szűcs Sándornak éppen ezért az életművéért, éppen szépirodalmi, lírai értékeit is hangsúlyozva kell az emberséges szaktudós is, vagy a pálya elején álló kutató is, de az egyszerű olvasó is, és legfőképp a szűkebb szülőföld lakosa is köszönetet mondjon, s kívánja, hogy újabb műveivel gazdagodhassunk. Az eddigiek is jó „mulatságot" adtak, hiszen ez az életmű „igazi férfimunka" a javából. Szűcs Sándort, a Magyar Néprajzi Társaság 1973. június 13-i közgyűlése legmagasabb fokú kitüntetésben részesítette, amikor 70. születésnapja alkalmából a Győrffy István emlékéremmel tüntette ki. 92