Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - SZEMLE

lentősége az eddigi munkálkodásnak, hogy ösztönzést adott levéltári kutatásokra, forrásanyagfeltárásra, sőt részben publikálásra is, illetőleg régészeti kutatások folytatására. Ez utóbbival összefüggésben külön jelentőséget kapott a helynévgyűjtés és a hely névmagyarázat. Az elmondottakkal összefüggésben kell megemlíteni, hogy ezekhez a munkálatokhoz kapcsolódóan készült el Szendrey István kiváló, modern módszereket alkalmazó oklevélgyűjteménye (Hajdú szabadságlevelek. Debrecen, 1971. (Komoróczy György módszertani utasításokat is nyújtó térképkatalógusa (HajdúBihari kéziratos térképek. Hajdú-Bihar megyei Levéltár Közleményei 1. Debrecen, 1970.), valamint indult meg a helynévgyűjtés és publikálás (Tóth Katalin: A polgári járás helynevei. Hajdú-Bihar Megye Földrajzi Nevei I. Debrecen, 1970.). 2. Régészeti, de méginkább a történeti demográfia-történeti statisztika és részben a történeti földrajz segítségével tisztázni kell a települések kontinuitását. Az eddigi kutatások és feldolgozások egyöntetűen azt igazolták, hogy telepeink 1606ban, a hajdúk letelepítésekor koránt sem voltak puszták, lakatlanok, hanem többkevesebb lakossal bírtak. Minden jel arra vall, hogy ez a jobbágy lakosság a későbbiek során hallgatólagosan részesült a haj dúkiváltságokban. 3. Tovább kutatandó, főleg ugyancsak a történeti demográfia és történeti statisztika eszközeivel és módszereivel a hajdú ethnikum kérdése. Az eddigi kutatások sem voltak képesek pontos, egyértelmű választ adni az ezzel a tárgykörrel kapcsolatos kérdésekre. Bebizonyosodott az is, hogy anthropológiai adat nem is áll kellő mennyiségben rendelkezésünkre, de az is, hogy az anthropológiai következtetések nem megbízhatóak és közel sem egyértelműek. 4. A hajdú ethnikum kérdéseivel kapcsolatosan fokozott figyelmet kell fordítanunk a korai hajdúság, egyáltalán kialakulásának problémáira, illetőleg a hajdúk nemzetközi, délkeleteurópai kapcsolataira. 5. A gazdaságtörténet adatai bebizonyították, hogy a korábban egységesnek vélt hajdútársadalom korántsem volt az, hanem nagyon is differenciált volt. A hajdúvárosok társadalmának differenciálódása a XVIII. század végére mindenütt feszült helyzetet teremtett. A törzsökös hajdúk kisebbségbe kerültek, megnőtt a betelepült országos nemesek, a jobbágyok és méginkább a zsellérek száma. Ezzel a folyamattal párhuzamosan sok törzsökös hajdúcsalád elszegényedett és bár a kollektív, testületi kiváltságokban részesült, anyagi viszonyai következtében, életmódját tekintve semmiben sem különbözött a jobbágytól vagy esetleg a zsellértől. 6. Az eddigi kutatások-feldolgozások bebizonyították, hogy a hajdúvárosok esetében a mezővárosi fejlődés egy érdekes, egyedi esetével állunk szemben. A hajdúvárosi státus nagyon vonzó volt a jobbágyok számára. Ezzel magyarázható a sok betelepülés mellett az is, hogy több helyen küzdöttek különböző jobbágyközösségek a hajdúvárosi státus elnyeréséért. Feladatunk ezzel a problémacsoporttal kapcsolatosan az, hogy a hajdúvárosok életét-történetét belehelyezzük a magyar mezővárosok történetének keretébe. 7. Mindmáig nem sikerült megnyugtató módon, konkrétumokkal tisztázni a hajdú hagyományok továbbélésének kérdéseit. Ezen a téren különösen sok romantikus mozzanatot, feltételezést kell elhárítanunk. Ezzel párhuzamosan helyükre kell állítani a hajdúság tényleges hagyományait, amelyek antifeudális jellegűek. 674.