Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - SZEMLE

a bölcsőtől indítják leírásukat, s mintha csak a növekvő gyermek ismerkedne világával, a lakáskultúráról, azután a házról, a ház, a parasztporta tartozékairól beszélnek, végül kibomlik előttünk az egész falukép, s a különböző településformák egész rendszere. Merészen és szépen ível ez a kalauzolás! A következő fejezetek az anyagi kultúra világába vezetnek bennünket. Az állattenyésztés és növénytermesztés minden fontos mozzanata, a munkafolyamatok és munkaeszközök, a hajdani paraszti termelés egész struktúrája kerül terítékre, s válik érthetővé még azok számára is, akik valaha csak vonatablakból láttak legeltető pásztorokat, szántó-vető-arató parasztokat A termelődolgozó ember életéről szólva szinte magától illeszkedik fejtegetéseik közé a dolgos hétköznapok során mintegy mellékesen ,kitermelődött" művészi színvonalú pásztorfaragások és betyárdalok bemutatása. A hagyományos paraszti világ talán legszínesebb s leginkább szembeötlő sajátja a népviselet volt. A színek és formák gazdagsága csakugyan szemet gyönyörködtető, megkapó még ma is. Könyvükben is az, anélkül természetszerűleg, hogy ahhoz bármiféle romantikus mellékíz csapódna. Itt is, mint mindenütt, a tények szigorú tisztelete vezeti tollúkat. Sajátos tere volt hajdan a paraszti életnek a vásár. Termelésük kapitalizálódásának korában nőtt meg igazán jelentősége. A paraszt termékei javát e vásárokon értékesítette, s szerezte be életviteléhez és termeléséhez szükséges árukat. A vásár azonban nemcsak az árucsere lebonyolításának színtere, nemcsak a termékcserék piaca volt csupán. A falujához, faluja határához kötött és kötődött paraszt látóhatára a katonáskodáson kívül e vásárokon kezdett kitágulni igazán a világra. Ünnepi alkalom is volt a vásár. Távoli falvak parasztjai elsősorban egymás között, de a városok iparos-kereskedő rétegeivel is termékeik mellett tapasztalatokat, véleményt, sőt esetenként eszméket is cseréltek. Könyvüknek, gondosan ügyelve a szerkezeti arányokra is, négy fejezete foglalkozik az ún. szellemi kultúrával. A játékok, szokások, ünnepek és mesék világa ez, amelyben az oly kemény, küzdelmes és rideg paraszti sors föl-föloldódott, át-átmelegült; tréfákkal és mesékkel feledtette önkeserveit. A nép által teremtett szellemi kultúrát tulajdonképpen már csak egy lépés választja el az egyetemes magyar kultúra magaslataitól. Attól a megújító, megújuló és egymásba áramló folyamattól, amelyben a nemzet nagy alkotói, éppen e népi kultúrára építve, belőle merítve, nem egy közülük maga is a népből származva, átemelték s a legmagasabb szinten egyetemes emberi értékűvé tették népük kultúráját. Csokonaitól Kodály Zoltánig, Arany Jánostól Illyés Gyuláig. Népszerűsítő, ismeretteriesztő munkával állunk szemben, ráadásul ifjúsági kiadvánnyal. A szerzők feladata s célja nyilvánvalóan nem lehetett az, hogy szaktudományuknak olyan szintézisét teremtsék meg, amely tudományos mértékkel is mérhető. Nem is erre törekedtek. Arra azonban igen, hogy a tudományos kutatás legfrissebb eredményeire építsék könyvük valamennyi fejezetét, valamennyi megállapítását. Szaktudományuk alapos ismerete, jártasságuk annak valamennyi ágazatában, kutatási terrénumában, - nos ez az ismeretterjesztő munka szilárd fedezete, ettől kapja nemes veretét és hitelét. Felétlenül ki kell emelnünk még valamit: A könyv szemléleti és módszerbeli erényét. Láthattuk, a szerzőknek csakugyan gazdag kulturális örökségről kellett számot adni. S e kultúra teljes szélességét átívelő bemutatás önmagában véve is jelentős teljesítmény lenne. És hogy közben egy percre sem feled667.