Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - SZEMLE

A belbiztonság feltétlen megóvása, amely a nemzetőrség életrehívásának indítéka volt, visszavonulásra késztette az ellen­zőket. A 35 szakaszra növekedett tör­vényjavaslat vitája azonban egy szakasz, az ún. kvalifikáció körül kristályosodott ki. A nemesség a vagyoni cenzussal a parasztok, kézművesek kiszorítását akar­ta elérni a nemzetőrségből. Az április 3-án, a királyhoz felküldött törvényja­vaslat, majd a szentesített áprilisi tör­vények XII. törvénycikke meghagyta a vagyoni cenzust. A nemzetőrség tény­leges szervezése azonban rugalmasan túl­tette magát ezen az ország nagyrészén. A nemzetőrség szervezésének ezernyi gondját kezdettől fogva Batthyány mi­niszterelnök viselte és 1848 szeptembe­réig megmaradt a kérdés első számú irá­nyítójának. Április 20-án nevezte ki a Nemzetőrségi Haditanácsot, amely köz­vetlen irányítása alatt állott. Május 15­én kerül sor Baldacci Manó ezredesnek, a Nemzetőrségi Haditanács elnökévé va­ló kinevezésére. A nemzetőrség irányí­tására és szervezésére vonatkozó hatás­körök tisztázása csak 1848 nyarára lett végleges. A Nemzetőrségi Haditanács 1848 teléig megőrizte önállóságát, nem tartozva sem a hadügy-, sem a belügy­miniszter felügyelete alá. Helyzete a hadügyi kérdések tisztázatlansága miatt alakult így. Mészáros Lázár hadügymi­niszter hatáskörébe csak a délvidéki ese­mények miatt táborbaszálló nemzetőr­ség tartozott. Szervezése és felfegyver­zése mindvégig a Nemzetőrségi Hadita­nács és a törvényhatóságok (vármegyék, a kiváltságos területek és a szabad ki­rályi városok) feladata volt. A magyar viszonyok között korábban ismeretlen nemzetőrség felfegyverzése, kiképzése komoly gondot jelentett a Haditanács­nak és a törvényhatóságoknak. Sőt a délvidéki események miatt táborbaszállt nemzetőrök, hiányos fegyverzettel és fel­szereléssel lettek kirendelve a gyülekező­helyekre. A Batthyány kormány emberfeletti erőfeszítése ellenére a nemzetőrség in­tézménye a táborbaszállással kudarcot vallott. Hadrafoghatóságának legna­gyobb akadálya volt, a hiányos felszere­lés mellett, a meghatározott ideig tartó szolgálat. A táborbaszálltak rendszeres felváltása 3-4 hét után következett be, így a folytonosan cserélődő emberanyag nem volt alkalmas tényleges harctéri szolgálatra. A felváltást szükségessé tet­te, hogy a kiállított nemzetőrség tagjai a cenzus mellőzésével a szegény népele­mek soraiból kerültek ki, akik család­juk eltartására nem nélkülözhették a nyári keresetet. Már a szervezéssel szem­beni ellenállás is a parasztkérdés és a nemzetiségi kérdés érdemi megoldásá­nak elmaradásában keresendő. Ezt iga­zolják a Békés megyei események is, Orosháza, Mezőberény, Gyoma példája. A tábori szolgálatra valójában alkal­matlan nemzetőrség helyett a kormány az önkéntes, de hosszabb hadiszolgálatra vállalkozó nemzetőrség megteremtésével tudta megelőzni a szeptemberi katasztró­fát. A délvidéki szerb mozgalmak hívták életre a honvédséget. Törvényes kereteit illetően a nemzetőrséggel azonosították, attól azonban lényegesen eltért. Május közepére világossá vált, hogy Bécs nem járul hozzá a külföldön állomásozó ma­gyar alakulatok hazahozatalához, ezért a nemzetőrséghez tartozással törvénye­sítve a Batthyány kormány olyan cenzus nélküli, önkéntes tömeghadsereget ho­zot létre, amelynek kiképzése, felszere­lése a reguláris katonaság mintájára tör­tént. Toborzásában is a meglevő katonai hadfogadó apparátus működött közre, fel­szerelésük zömmel központi készletekből történt. A megbékélés reményével a to­borzást június közepén felfüggesztették ugyan, de szeptember közepén a horvát támadás miatt újra sürgetően folytatni kellett. Mindezek ellenére a Batthyány kormány komoly érdeme, hogy megtalál­664.

Next

/
Oldalképek
Tartalom