Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - SZEMLE

dukálta régebbi és újabb hátrányok szókimondó felsorakoztatása után - a nők helyzetét javító további intézkedések mellett - az általános és a szakképzés erősítésében, tömegesebbé tételében látják a szerzők a női egyenjogúság tényleges megvalósításának az előfeltételét. Helyesen és a korábbi illúziókat cáfolva bizonyítják: „úgy kell a társadalmi egyenlőtlenségeket felszámolni, hogy közben számolunk a nők biológiai adottságaival". A munkásifjúságról írva a szerzők Blaskovits és Illés meghatározását alkalmazzák, másfelől a statisztikai gyakorlatot követik: a 15-25 év közötti munkásokat számítják az ifjúsági korosztályba. Statisztikailag igazolt megállapításaik kitűnően hasznosíthatók a közösségalakítás során, de a munkaerő-utánpótlás tervezésében is. A továbbfejlődés fő feladatait e két szerző is a szakképzéssel és az általános műveltség emelésével összefüggésben határozza meg. Ide tartozik, hogy a lányokat sokkal nagyobb arányban kell a szakmunkásképesítés megszerzésére irányítani, de az is, hogy mindenki végezze el az általános iskola nyolc osztályát. A kötet olvasása közben önkéntelenül a munkásosztály viharsarki erejére, gyors gyarapodására gondol a megyénkbeli olvasó. A kutatási és elemzési feladatok területi „lebontásban" is nagyon fontosak és általános érdekűek. Csak jelzésként utalunk arra, hogy az iparban és építőiparban foglalkoztatottak Békés megyei arányának ugrásszerű növekedése (1949: 12,4%, i960: 19,7%. 1970: 3

2>3%) és a tényleges munkássá válás közötti kapcsolat vizsgálata - a mezőgazdaságból az iparba kerülők tudati fejlődésének, életmódjának megismerése - nagyszerű feladatul kínálkozik. Hasonlóképpen a megyénkbeli városok ilyen irányú feltárása: 1949 és 1970 között Békéscsabán 31,5%-ról 49,9%-ra, Orosházán 18,7%ról 44,3" o-ra, Gyulán 24,1%-ról 40,3%ra, Szarvason 14,9%-ról 34,5%-ra emelkedett az aktív kereső népességen belül az iparból élők aránya. A megye aktív keresőinek 1960-ban csak a 22,1" n-a, 1970-ben viszont már a 40,2

n/o-a volt szakmunkás vagy betanított munkás. Megyénk mai munkásságának elemzése nagyon összetett, sok munkát kívánó, de nagyon fontos feladat. A bemutatott kötetből is számos szempontot nyerhetünk ehhez. Többek között a Békés megyébe települt ipar jellegéből (élelmiszerés textilipar erős volta, sok nő foglalkoztatása, az ingázók jelentős aránya stb.), az agrár jellegű hagyományokból, kapcsolatokból adódó mozzanatokra utalunk. Reméljük, a Tanulmányok a munkásosztályról c. kötetet rövidesen hasonlók követik. Számos közlemény olvasható a legkülönbözőbb fórumokon egy-egy üzem, esetleg egy-egy város vagy iparág munkásairól, amelyek hasznos tájékoztató, inspiráló írások - s építőkövei lehetnek egy átfogóbb munkának -, de érthető, hogy maradandóbb hatása, megtermékenyítő funkciója csak a szintézis igényét hordozó publikációnak lehet. 665