Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Iványi János-Libor János-Borbola József-Kovács András-Perjési László: Cukorbetegség Békés megyében

múlva újabb összefüggésekre deríthetne fényt még akkor is, ha - mint a saját anyagunkból is látjuk - betegeink többségét a 40 éven felüliek alkotják. Megyénk az ország „éléskamrája", még mindig döntően agrármegye. Ez tükrö­ződik a nagyszámú földmíves betegben. Ennek a foglalkozási ágnak és a cukorbeteg­ségnek sajátos kapcsolatára évekkel ezelőtt egyikünk már rámutatott (10). A föld­míves munka jellege, a gyógyszeres - ezen belül elsősorban az insulin - beállítás sokszor igen nagy akadályokba ütközik, elsősorban a korai munkakezdés, a lakó­helytől esetleg távol levő munkahely, a magyar parasztságra még talán mindig jel­lemző egyoldalú táplálkozás (nagyon sok kenyér) és a főzéshez szükséges nyers­anyagok kimérésének nehézségei (mérleg hiánya a háztartásban) miatt. A nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés e téren is jelentett változást, az üzemek, gazdaságok vezetői többnyire megértik cukorbeteg munkatársaik problémáit. Ilyen irányú segít­séget nemegyszer tapasztaltunk. A gyárakban, üzemekben dolgozó cukorbetegek helyzete sem mindig könnyű, el­sősorban a váltott műszakok és a diétás étkezések biztosításának gyakori hiánya miatt. Szerencsére az ilyen szempontokból leginkább hátrányos helyzetben levő in­sulinozott betegeink száma csekély, az ő problémáikat - mivel legtöbbször jó szak­emberek - az üzemek vezetői igyekeznek körültekintéssel megoldani (egy műszak, esetleg többfajta menüből való válogatás lehetősége). Az orosházi Üveggyár részéről jó tapasztalataink vannak e téren. Feltétlenül beszélnünk kell még a táblázatunkban nem önálló rovatban szereplő közlekedési dolgozókról is. Ezek száma 119, s főleg azok problémái jelentősek, akik tevőlegesen maguk is résztvesznek a közlekedésben. A fennálló rendelkezések értel­mében cukorbeteg nem vezethet autóbuszt, mozdonyt, repülőgépet, tehát tömeg­közlekedési eszközt, de egyéni módon való szerepe a közlekedésben is külön efin­rálásra szorul. A jelenlegi rendelkezések szerint insulinra beállított cukorbeteg nem vehet részt közlekedésben, kerti gépet, traktort munkahelyén egyéni elbírálás alap­ján vezethet. Néhány szót az élelmiszer- és vendéglátóiparban dolgozó cukorbetegekről. Ezek száma 66 (szakácsok, vendéglősök, cukrászok, pékek, pincérek, zenészek). Pályavá­lasztásnál fiatal cukorbetegeink számára az élelmiszeripari szakmákat nem taná­csoljuk, mert ott vannak legjobban kitéve a „kísértés"-nek. Valóban, a fentebb em­lített foglalkozású dolgozók többsége elhízott, nem tudja megállni, hogy bőségesen ne táplálkozzék, főleg a „tiltott" dolgokból. Egészségügyi dolgozó 41 szerepel anyagunkban. Sikerült áttörnünk azt a korábbi merev és hibás vezetői szemléletet, mely szerint cukorbeteg leányt nem vettek fel ápolónőképző iskolába megyénkben. Az egészségügynek ma már olyan szerteágazó hálózata van, hogy nem feltétlen szükséges a végzett ápolónőnek 3 műszakos mun- ( kakörben elhelyezkednie. Másfelől - ha betegségével valami heveny probléma akad - leghamarabb „kéznél van" a segítség is. Végezetül néhány szót még tanulóinkról, tehát gondozott anyagunk legfiatalabb korosztályáról. 42 tanuló szerepel az anyagban, akik cukorbetegségük ismertté válá­sakor és gondozásbavételük során tanulók voltak. Többségük már „kiöregedett" az iskoláskorból, de utánpótlásuk is van, örököljük legtöbbször a gyermekosztályokról őket. A pubertás kora jelent gyakran problémát, ilyenkor mások a táplálkozásban a mennyiségi tényezők, s ennek megfelelően legtöbbször az insulinigény is növek­szik. Megfelelő vezetéssel, gyakori ellenőrzésekkel ifjainkat szerencsésen át lehet 610

Next

/
Oldalképek
Tartalom