Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Iványi János-Libor János-Borbola József-Kovács András-Perjési László: Cukorbetegség Békés megyében

múlva újabb összefüggésekre deríthetne fényt még akkor is, ha - mint a saját anyagunkból is látjuk - betegeink többségét a 40 éven felüliek alkotják. Megyénk az ország „éléskamrája", még mindig döntően agrármegye. Ez tükröződik a nagyszámú földmíves betegben. Ennek a foglalkozási ágnak és a cukorbetegségnek sajátos kapcsolatára évekkel ezelőtt egyikünk már rámutatott (10). A földmíves munka jellege, a gyógyszeres - ezen belül elsősorban az insulin - beállítás sokszor igen nagy akadályokba ütközik, elsősorban a korai munkakezdés, a lakóhelytől esetleg távol levő munkahely, a magyar parasztságra még talán mindig jellemző egyoldalú táplálkozás (nagyon sok kenyér) és a főzéshez szükséges nyersanyagok kimérésének nehézségei (mérleg hiánya a háztartásban) miatt. A nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés e téren is jelentett változást, az üzemek, gazdaságok vezetői többnyire megértik cukorbeteg munkatársaik problémáit. Ilyen irányú segítséget nemegyszer tapasztaltunk. A gyárakban, üzemekben dolgozó cukorbetegek helyzete sem mindig könnyű, elsősorban a váltott műszakok és a diétás étkezések biztosításának gyakori hiánya miatt. Szerencsére az ilyen szempontokból leginkább hátrányos helyzetben levő insulinozott betegeink száma csekély, az ő problémáikat - mivel legtöbbször jó szakemberek - az üzemek vezetői igyekeznek körültekintéssel megoldani (egy műszak, esetleg többfajta menüből való válogatás lehetősége). Az orosházi Üveggyár részéről jó tapasztalataink vannak e téren. Feltétlenül beszélnünk kell még a táblázatunkban nem önálló rovatban szereplő közlekedési dolgozókról is. Ezek száma 119, s főleg azok problémái jelentősek, akik tevőlegesen maguk is résztvesznek a közlekedésben. A fennálló rendelkezések értelmében cukorbeteg nem vezethet autóbuszt, mozdonyt, repülőgépet, tehát tömegközlekedési eszközt, de egyéni módon való szerepe a közlekedésben is külön efinrálásra szorul. A jelenlegi rendelkezések szerint insulinra beállított cukorbeteg nem vehet részt közlekedésben, kerti gépet, traktort munkahelyén egyéni elbírálás alapján vezethet. Néhány szót az élelmiszer- és vendéglátóiparban dolgozó cukorbetegekről. Ezek száma 66 (szakácsok, vendéglősök, cukrászok, pékek, pincérek, zenészek). Pályaválasztásnál fiatal cukorbetegeink számára az élelmiszeripari szakmákat nem tanácsoljuk, mert ott vannak legjobban kitéve a „kísértés"-nek. Valóban, a fentebb említett foglalkozású dolgozók többsége elhízott, nem tudja megállni, hogy bőségesen ne táplálkozzék, főleg a „tiltott" dolgokból. Egészségügyi dolgozó 41 szerepel anyagunkban. Sikerült áttörnünk azt a korábbi merev és hibás vezetői szemléletet, mely szerint cukorbeteg leányt nem vettek fel ápolónőképző iskolába megyénkben. Az egészségügynek ma már olyan szerteágazó hálózata van, hogy nem feltétlen szükséges a végzett ápolónőnek 3 műszakos mun- ( kakörben elhelyezkednie. Másfelől - ha betegségével valami heveny probléma akad - leghamarabb „kéznél van" a segítség is. Végezetül néhány szót még tanulóinkról, tehát gondozott anyagunk legfiatalabb korosztályáról. 42 tanuló szerepel az anyagban, akik cukorbetegségük ismertté válásakor és gondozásbavételük során tanulók voltak. Többségük már „kiöregedett" az iskoláskorból, de utánpótlásuk is van, örököljük legtöbbször a gyermekosztályokról őket. A pubertás kora jelent gyakran problémát, ilyenkor mások a táplálkozásban a mennyiségi tényezők, s ennek megfelelően legtöbbször az insulinigény is növekszik. Megfelelő vezetéssel, gyakori ellenőrzésekkel ifjainkat szerencsésen át lehet 610