Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Az istenek sokasága

„Varuna a vízben is lakik s a sötétben is uralkodik. Azért ő a mindent tudó és mindent látó isten, aki az igazság istene is: hurkot vet a gonosztevőre, s borzasztó vízkórsággal sújtja a bűnöst... A népszerű Indra azonban elhomályosította alakját, hogy a víznek és az esők istenének pozícióját sem tudta megtartani, hanem gyulladt, vörösszemű, kopaszfejű, vízkóros démonná süllyedt. Az asurák démonokká süllyedt nemzetségét a devák taszították le trónjukról. A devák között Indra a legnépszerűbb, aki az ég és föld királya. Ég és föld enged szavának. - Na, ez megint érdekes tehetség, vagy tán hatalmi versengés Indra és Józsue között, Gyurka bátyám - szólt Géza. - Az előbb említett cikkben írja Hunya József: ... „A leghíresebb vezér, kit a (biblia) világtörténelem fel tudott mutatni, bizonyára Józsue volt. Ö nem csak 31 királyt győzött le, de a folyóvizet is fel tudta tartóztatni folyásában s a napot haladásában . . . Jerikó város ostrománál Józsue megállította a földet is forgásában . .." - Könnyű nekünk, akik már kivergődünk a hiszékenység homályából, mosolyogni az ilyen meséken - szólt Polányi Máté. - Szomorú, hogy még Endrődön is sokan hiszik . . . - Ha nem hinnék, Máté, nekünk már nem kellene ezzel foglalkozni. De had folytassam: „Indra olyan nagy és hatalmas, hogy a világ fölé hajolva lábának a hüvelykujja befedi a földet, s összeszorított markában elfér az egész világ. Indra állandó harcban áll a démonokkal és ellenfelével, Vritrával, a levegő szörnyetegével, aki felhőkbe burkolódzik, aki visszatartja az esőt és a földön terméketlenséget okoz. Indra azonban villámaival leveri Vritrát. A másik gonosz isten Rúdra, akit az istenek brahmán legenda szerint úgy teremtettek, hogy Pradsaptit lányával elkövetett vérfertőzéséért vele büntessék meg. Minden isten odaadta valamely kegyetlen és gonosz tulajdonságát és ezekből keletkezett Rúdra, aki különben a vihar istene, betegségek és nyavalyák okozója . . . - Állj meg, öcsém - szólt Lukács bácsi. Csodálatos ez, emberek. Bár nemcsak ebben az istenmesében, hanem a többiekben is harcolt egyik isten a másik ellen. A nép pedig mintha nem lett volna. - Voltak azok, Lukács bácsi akkor is, de csak igavonónak számítottak, mit ma a magas kultúrában - szólt Katona György. - De ebben már bőven vannak, démonok, ördögök, boszorkányok, kísértetek is. így valamennyire hasonló ahhoz, amit a háború előtt mi is hittünk, a vallásosak ma is hiszik. Hát nem hiszik még ma is, hogy vannak rontó asszonyok, akik a boszorkányokkal cimboráskodnak? Megrontanak embert, állatot? - De igaz ez, Katona barátom! - mondta nevetve Uhrin Gyurka. - Mit tagadnánk! Mindnyájan hittünk abban, amit elmondtál. Ha eszembe jön, nevetem, de akkor a hideg is kirázott. Tizenhat éves voltam. A kondorosi tanyán legénykedő béres. Édesanyám vasárnap, amikor tisztálkodni hazajöttem, a nadrágom belső oldalaira két nagy foltot varrt. A tanyába késő- este indultam. A sötét és magány na meg a sok ostoba boszorkánykísértet mesék is hatottak rám. Az idő csendes, de koromsötét. Még csak távolról sem hallani zajt. Egyszercsak hallom: sity-suty, sity-suty .. . Hátra, oldalra nézek, sehol semmi. Gyorsabban lépkedek - a suttyogás is gyorsabb. A pipa kiesett a számból és nem mertem megállni felvenni, hanem ahogy a lábaim adták, sebesebb a sity-suty is. Három kilóméternyit szaladtam a tanyáig. Még jobban megijesztett, hogy a tanyaudvarban a kutyák se nem ugattak, sem felém nem jöttek. Tudtam, a kísértetektől a kutyák is védőhelyre iszkolnak. Az istállóban 590