Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Keller József: A Táncsics-hagyományok ápolása Orosházán

Egyetemi tanulmányainkra emlékeztünk egy-egy szakszeminárium ismereteket bő­vítő, vitákban kristályosító és erősítő sorozatára, s ennek alapján döntöttünk amel­lett, hogy iskolánkban is ilyen foglalkozásokat kellene bevezetni. Megszületett a Táncsics-szeminárium gondolata, mely lassan egy fél évtizede valóság. A Táncsics­szemináriumok célja, hogy a tanulói érdeklődés és pályaválasztás figyelembevételé­vel a kiemelkedő, jó értelmi képességű - elsődlegesen kétkezi dolgozók gyermekei - tanulók értelmi erőit fejlesszük, készségeiket kimunkáljuk. A Táncsics-szeminá­riumokat évfolyamonként a gimnázium és a szakközépiskola közismereti és szakel­méleti tárgyaiból szervezzük és indítjuk. Egy-egy szeminárium minimális létszáma 3, maximális létszáma 6-8. A szeminárium anyaga szorosan kapcsolódik az adott év szaktárgyi anyagához, azt dolgozza fel sokoldalúan, világnézeti konzekvenciáival együtt. A foglalkozások biztosítják a tanulói gondolkodás fejlődését, világnézetük bővülését, erősödését, ismereteik gyarapodását, szolgálják a tanuló egész személyi­sége formálódását. Táncsics-szemináriumok másodévtől indíthatók, arra kell töre­kednünk, hogy egy-egy tárgyból a tanulókkal való foglalkozás három éven át fo­lyamatos legyen. Említettem, hogy a Táncsics-tanulószoba bizonyos veszélyeket is jelent. Találkoztunk olyannal, hogy az ottlevők kezdtek elszigetelődni társaiktól, néhánynál avangard vonások kezdtek kialakulni. A tapasztalaton okulva a Táncsics szeminaristáknak feladatul jelöltük, hogy a KISZ-szervezet megbízásából gyengébb előképzettségű társaik korrepetálásába kapcsolódjanak be, segítsék előrehaladásukat. A korrepetálással készségeik erősödnek, a szaktanártól kapott irányítással pedagó­giai módszerük fejlődik, ugyanakkor élő, eleven kapcsolatban maradnak tanulmá­nyi vonatkozásban is azzal a közösséggel, mely a Táncsics-szemináriumi tagságra javasolja őket. Szeminaristáink érettségi és felvételi eredményei megerősítettek bennünket kez­deményezésünk és tevékenységünk helyességéről. A végzett tanári és tanulói munka elismerésében Táncsics nevéhez kapcsolódó ha­gyományt igyekeztünk teremteni az „Aranykoszorús Táncsics Jelvény" létrehozásá­val. Kaphatják azok a növendékek, akik tanulmányi és sportmunkában az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen, az Arany Dániel Matematikai Versenyen, a Táncsics gimnáziumok versenyén, az országos kulturális- és sportversenyeken rang­sorolt helyezést érnek el; azok, akik áldozatos, lelkiismeretes munkát végeznek az iskola közösségéért; azok a végzett növendékek, akik tudományos munkásságukkal, kulturális életben kifejtett tevékenységükkel, vagy a munkapadok mellett kiemel­kedő teljesítményükkel, illetve sportban kiváló eredményükkel az alma-maternek is dicsőséget és elismerést szereztek; kaphatják azok a nevelők, akik iskolánkban legalább tíz évig folyamatosan, becsületesen dolgoztak, áldozatos munkájukkal nem­zedékeket neveltek fel. Az Aranykoszorús Táncsics Jelvény nemcsak az iskolában élőket, dolgozókat kapcsolja a Táncsics gimnáziumhoz, hanem az onnan eltávozot­takat is, terebélyesíti a közösséget, egyben a legnagyobb iskolai elismerés. Ez az erkölcsi elismerés tartalmazza és kifejezi azt a jelmondatot, amit iskolánk zászló­jára írtunk: a néphez, a megismert igazsághoz való hűséget. Iskolai, helyi hagyományok teremtésén és ápolásán túl városunk alapítása 225., Táncsics Mihály városunk képviselőjévé választása 100. évfordulója alkalmával ki­építettük kapcsolatainkat országunkban található Táncsics nevét viselő gimnáziu­mokkal. Ekkor született meg a következő okmány: „Mi, a Táncsics Mihály nevét viselő kaposvári, kisbéri, orosházi, siklósi gimnáziumok képviselői Orosháza város újratelepülésének 225., Táncsics Mihály Orosháza képviselőjévé választása 100. 530.

Next

/
Oldalképek
Tartalom