Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Dövényi Zoltán-Simon Imre: Adalékok Békés megye munkaerőmozgásához

Bár a munkacrővonzást nem tekintettük alapvető városi kritériumnak, a Békés megyei városok foglalkoztatottság és munkaerőmozgás alapján kimutatott hármas tagolódása teljes mértékben megegyezik annak a vizsgálatnak az eredményével, amely a vidéki városok hierarchikus szintkülönbségeit elemezte 46 mutató alapján (Füzesi-Sulyok, 1973). A szerzők szerint az átlagváros szintje felett helyezkedik el Békéscsaba; az átlagváros és az átlagtelepülés között Gyula, Orosháza és Szarvas; az átlagtelepülés szintjén pedig Békés. Ugyanez a csoportosítás eredménye akkor is, ha ipartelepítési és iparfejlesztési adottságok alaján végezzük az elemzést: az átlagosnál kedvezőbb a helyzete Békéscsabának; átlagos Gyulának, Orosházának és Szarvasnak; az átlagosnál jóval kedvezőtlenebb pedig Békésnek (Kóródi-Kőszegfalvi, 1971). A hat járás vizsgálatánál is elsősorban abból kell kiindulni, hogy a megye elsősorban mezőgazdasági jellegű. Ezt mutatja az összes keresőkön belül a mezőgazdaságban foglalkoztatottak magas aránya is. Míg a városokat elsősorban mint munkafelvevő központokat közelítettük meg, a járásokat elsősorban munkaerőleadó területként vizsgáljuk. Valamennyi járás közös jellemvonása, hogy az eljárók száma meghaladja a bejárókét. A mezőkovácsházi és a szeghalmi járás kivételével az eljárókon belül az iparban foglalkoztatottak aránya mindenütt meghaladja az 50%-ot. Az említett két járás helyzetének magyarázatára a későbbiek során még visszatérünk. A bejárókon belül az ipari foglalkoztatottak aránya általában alacsony. Egyedül az orosházi járásban haladja meg az 50%-ot. Ezt az anomáliát azonban szinte teljes egészében a kardoskúti szénhidrogénelosztó állomás okozza. 2. Az eddig elmondottak lényegében egy statikus képet alkotnak, amelyek a továbbiakban kifejtésre kerülő dinamikus munkaerőmozgási kép elengedhetetlen információs alapját szolgálják. Az első ábráról nem állapítható meg a munkaerőmozgás iránya, dinamizmusa, és a legfontosabb munkaerővonzási központok sem. Ezen hiányosság kiegyenlítésére szolgál a 2. ábra. Ezen feltüntettük egyrészt a különböző területek közti munkaerőmozgás intenzitását, másrészt pedig az egyes vonzáscentrumokon és vonzásterületeken belül a bejárók és eljárók jelentőségét a helyben dolgozó aktív kersőkhöz viszonyítva. (A járások esetében helyben dolgozónak az minősül, akinek munkahelye az adott járásban van). A munkaerőmozgás irányát és intenzitását alapvetően a különböző területek gazdasági fejlettségében megmutatkozó eltérések határozzák meg. Ezen az alapon Békés megyét három nagy részre oszthatjuk fel (Enyedi, 1970, Bartke, 1971, Simon, 1974): - A kedvezőtlen adottságokkal rendelkező északi rész, amelyhez elsősorban a szeghalmi járás és a gyulai járás északi része tartozik. - A megye gazdaságilag legfejlettebb középső része, amelyhez az öt város is tartozik, s némi túlzással a megye „ipari tengelyének" is nevezhetjük. - Az ország mezőgazdaságában nagy jelentőségű déli terület, amely a mezőkovácsházi járást foglalja magába. A fentiekből kiindulva a megye munkaerőmozgásának következő főbb jellemzőit állapíthatjuk meg: a) A munkaerőmozgás elsősorban centrális irányú, az iparilag legfejlettebb középső rész felé irányul. 504.