Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)
1974 / 1. szám - TANULMÁNYOK - V. Kiss Margit: A festő Mokos József
Perspektíva látvány-élményben — ez legtöbbször épületek ábrázolásában jut kifejezésre. Magából a problémafelvetésből adódik, hogy a következő fázis ismét szerkesztés-központú: mostmár a kép szempontjából; a megkeresett-megragadott valóságból kell választani, kivágni egy darabot. Mokos József így indult. Természetesen korántsem elég ennyi a továbbjutáshoz. Talán az anyag tisztelete az, ahová el kell jutni ez után, (attól függően, hogy természetelvű-e a festő vagy nem, ez más-más módon juthat kifejezésre). Ez nagy dolog, de még kevés a művésszé éréshez. A fent ismertetett vonalvezetés tér vissza az Olaszországban és Ausztriában készített vázlatokon is (1928). A Corenno Dlinio (színezett rajz) és az Udvar (Gmünd) (tus) ennek a megoldási módnak a veszélyeit is jelzik. Az előbbi erőteljes, átlós kompozíció, az öreg házacskák felületének „rusztikus" megoldása azonban önmagáért való a kép többi részének „kitöltetlensége" mellett: jobbra a háztetők fölött a víztükör, a háttérben a hegyek — csak jelzések. Az Udvar című is ugyanezt a problémát veti fel: a várudvar feljárója, tornya, udvarra rakott kacatjai olyanfajta érdekességek, amelyek kínálják a felületmegoldás bravúrját: az akvarell-papír érdes felületén a tónusértékek keresgetése eredményezi a hatást (a tintát mértékletesen, „szárazan" vitte fel). A Camogli című vegyes technikájú kis képe azonban tökéletes. (Kompozíciós és színvázlat is.) Világos tónusú épületháttér előtt a sötét előtérben egy vitorlás, mögötte még egy, szorosan mellette egy csónak. A színezés és a formák dinamikája itt összpontosul: sötét szürkéskék és sárga, fehér és piros, míg a háttér derített-fényes rózsaszínei ünnepélyes-nyugodtak maradnak. Kinek lenne itt kedve geometriáról beszélni? — Mégis szükséges. A függőleges-vízszintesre (házak és víztükör) rávetített kibillent derékszögek (a hajótest és az árbócrúd előbb balra, majd hátrább egy másik jobbra billen ki) a kép ugyanazon pontjából. A nézőpont megválasztása tökéletes. Mintha egy mértani feladat illusztrációja lenne: a függőleges is ott van a maga természetességében egy házfal vonalában. Pontos aranymetszési arányok. Függőleges irányban az említett házfal, vízszintes irányban az árbócrúd és hajótest találkozási pontja jelöli ki azt a helyet, ahová koncentrálódik minden dinamika. (Eddig tárgyalt vázlatai oldalarányukban legtöbbször 2:3 — az első méret mindig a magasságot jelöli —, ritkább a 3:2 méret. Tehát gyakoribb a fekvő formátum, mint az álló.) Az eddig bemutatott vázlatok geometrikus jellegűek voltak. 1927. Bodvarákó. 1 2 Felszabadul a geometria keménysége alól, a természettel találja szemben magát. Dús vegetációjú, hullámzó hátú távoli kis falu szolgáltatja a képek tárgyát. Most értelmét látja az anyagszerűség ábrázolásának: vonalai a megtalált harmónia feletti örvendezésben ellágyulnak, majd fölharsognak: árad a harmónia ezekből a miniatűr alkotásokból. Ezek a rajzocskák mind négyzetes alakúak (vagy közel négyzetesek), gyakori bennük az átlós szerkesztés. A nézőpont is megváltozott: sokkal tágabb teret tud befogni az ifjú festő, mint eddig, így szabadabban áll ki a természet elé, szinte csak a képkivágás a feladat. Néhol az egész képfelületet beépíti, máshol több mint 2/ 3-os magasságig. 50
