Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)
1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Krupa András: Újkígyósi népballadák
VI. SZENDRE BÁRÓ LEÁNYA (A báró lánya J Sipka Imréné Czipó Etelka, 52 éves, Űj kígyós, 1974. Szabadon elbeszélve Fa-!u vc-g'én tc-re-bé-lyes di-ó-fa, Ju-hász-le-gcny fu-ru-Iyá-zik a4at'-ta. m O-Iyan szé-pen fúj-ja a fu-ru-lyá-ját, Bc-hal-lat-szik Szend-re bá-ró ab-Ia-kán. Falu végén terebélyes diófa, Juhászlegény furulyázik alatta. Olyan szépen fújja a furulyáját, Behallatszik Szendre báró ablakán. Szendre báró, az igazat megvallom, Egy bojtárom három napja nem látom. Három napja, amijóta odavan, A kisasszony bizonyára vele van. Másnap reggel nyolcat ütött az óra, Kinyílott a Szendre báró ablaka, Kinyílott a Szendre báró ablaka, Kökényszemű bárólány néz ki rajta. Szendre báró hintót küld a lányájér. Kilenc zsandárt a juhászbojtárjáér. A kisasszony hátul ül a hintóba, Juhászlegény térdig be van vasalva. A kisasszony így sóhajt föl magába: Mért is vagyok Szendre báró leánya? Mért is vagyok Szendre báró leánya? Mért nem vagyok juhászlegény babája? Hej, de szépen kifaragták azt a fát, Amelyikre juhászlegényt akasszák. Fújja a szél fekete göndörhaját, Mér szerette el a báró lejányát! A kisasszony juhásznénak nem való, Gyenge lábát kirongálja a tarló. A kisasszony juhásznénak nem való, Gyenge lábát kirongálja a tarló. Szendre báró nyergelteti a lovát, Fölkeresi a juhászok tanyáját, Megkérdezi a juhászszámadótól, Nem látta-e az ő kedves lejányát? A faluba végigmenni nem merek, Mert azt mondják, fekete gyászt viselek. Fekete gyászt fehér szélű zsebkendőn, Juhászlegény volt az első szeretőm. Házunk előtt folyik el egy halastó, Benne úszik egy fekete koporsó. Az van írva mind a négy oldalára: A kisasszony maradt egyedül árva. 464
