Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Csatári Béla: Békés megye társadalmi, gazdasági helyzete és fejlődése az elmúlt 30 esztendőben (1944-1974)

A gépállomások megszervezése előtt az egész országban, s így Békés megyében is, a mezőgazdasági termelés gépesítettségének színvonala rendkívül alacsony volt. 1947-ben országos átlagban egy traktorra 767 kat. hold szántóterület jutott. A szocialista nagyüzemi gazdaságok kialakításának egyik akadálya éppen a műszaki bázis elégtelensége volt. A megyében az első gépállomások a Magyar Dolgozók Pártja mezőgazdasági programjának keretében 1948 őszén alakultak meg, azokon a helyeken, ahol a földhözjuttatottak száma igen nagy volt, s ahol a gépállomás elhelyezése az adott körülmények között a legkevesebb épület, berendezés, stb. létesítését igényelte. (Békés, Szarvas, Szabadkígyós, Gyoma, Vésztő, Füzesgyarmat, Battonya, Mezőhegyes, Kunágota.) A gépállomási hálózat kiépítése két év alatt befejeződött, az erőgépek száma évről évre nőtt. 1954-ben a megye 21 gépállomásán az erőgépek száma már meghaladta az 1100 darabot, összes teljesítménye pedig a 850000 normálholdat. A gépállomások dolgozóinak létszáma 1954-ben 3743 fő volt. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének Békés megyében is a Magyar Dolgozók Pártja 1948 júliusi szövetkezeti konferenciáján megtárgyalt program adott lendületet. 1948 őszén a megye mai 78 települése közül 23-ban már működött termelőszövetkezet. Az első termelőszövetkezetek az akkori általános falusi szövetkezetek keretében jöttek létre, mégpedig igen változatos formákban: bérlőszövetkezetek, egyszerű társulások, közösen gazdálkodó csoportok, kollektív gazdaságok formájában. A földművesszövetkezetek keretéből a mezőgazdasági termelőszövetkezetek 1951-ben váltak ki, de korábban is többféle típusúak voltak. Ezek közös jellemzője volt, hogy működésük eredményeként később kialakult valamilyen formában a szövetkezeti munkakooperáció és a közös tevékenység is, de tagjaik kisárutermelő gazdálkodásának alapjait lényegében érintetlenül hagyták. A mezőgazdaság szocialista átszervezésében az egyszerű szövetkezetek nem töltöttek be jelentősebb szerepet. Nagyobb számban 1950-ben és 1951-ben alakultak, s ezek közül is nagyon sok csak névleges szövetkezet volt, amelyet résztvevői főleg azért létesítettek, hogy a termelőszövetkezeti csoportok részére biztosított adó- és terménybeadási kedvezményeket élvezhessék. 1951 után a termelőszövetkezeti csoportok jelentős része mezőgazdasági termelőszövetkezetté alakult át, más részük pedig megszűnt, különösen az MDP Központi Vezetőségének 1953 júniusi határozatát követően. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek gyorsütemű fejlesztésének ebben az időszakban még nem voltak meg a társadalmi, gazdasági feltételei. A dolgozó parasztok nem szereztek még kellő megnyugtató tapasztatokat a termelőszövetkezeti élet, a közös gazdálkodás terén. Nem győződhettek még meg arról sem, hogy a szövetkezeti mozgalom anyagi jólétük alapjait képezheti majd a közeljövőben. Az említett és a még további egyéb szubjektív feltételek hiánya mellett a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek kialakításához nélkülözhetetlen befektetések is (gépek, épületek, ültetvények stb.) igen korlátozottan álltak rendelkezésükre. Súlyosbította a helyzetet továbbá az is, hogy a Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusa határozatainak végrehajtását nehezítő bal- és jobboldali torzulások, társulva más gazdasági nehézségekkel, akadályozták az életképes, jól működő termelőszövetkezetek kialakulását. 398.