Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dedinszky Gyula: Miről beszélnek a száz év előtti békéscsabai kisiskolások szépírási gyakorlatai?

dás az egyik legfőbb jó, az emberi élet egyik legnagyobb kincse. Az évek során csaknem minden egyes tanuló szépírásgyakorlataiban előfordul a következő kedves rigmus: „Ha van pénzed elég, de nincs tanulmányod: annyi mintha van hó, de nincs lovad, szánod." (Fabulya Jancsi, 1855.) A tárgyalt kor és iskola tanítói nem ragaszkodtak görcsösen a tankönyvhöz és a nyomtatott tananyaghoz, hanem tanító-nevelő munkájukban bátran felhasználták az életkínálta aktualitásokat is. Legalább is erre utalnak az iskola egyik meg nem nevezett osztályának keményborítású füzetbe bekötött szépírási mutatványai. Ezek közül az első így szól: „Széchenyi István a nagy magyar meghalt April 8-kán i860. Wasas Pál 1861." A kötet utolsó mutatványlapjának a szövege pedig így hangzik: „Széchenyi" lelkének üdvöt, hanvainak nyugalmat adjon az Isten, áldást és boldog jövőt adva e hazának. Béke hamvainak! Malatyinszky János 1861." A tanító tehát Széchenyi tragikus halálát felhasználta e nagyszerű államférfi életművének ismertetésére, a gyermekek hazafias érzületének nevelésére. Mi Széchenyivel kapcsolatban hozzászoktunk „a legnagyobb magyar" jelzőhöz. Nem tudom, szabad e a Vasas Pali által használt szerényebb, alapfokú „nagy magyar" jelzőből oly messzemenő következtetést levonni, hogy a száz év előtti békéscsabai iskolában uralkodó felfogás szerint „nagy magyar" volt ugyan Széchenyi is, „a legnagyobb magyar" azonban, ha kimondatlanul is, egyedül csak Kossuth Lajos lehet. Sokoldalú és dicséretes eredményt felmutató volt a száz év előtti békéscsabai iskolák tanítóinak a munkája. Pedig micsoda, ó, micsoda elképesztően nehéz körülmények között végezték tanító-nevelő munkájukat! E körülményekre és nehézségekre rávilágítanak a levéltárban őrzött vizsgái jelentések, amelyek közül lássunk itt egyet teljes terjedelmében. „A B.Csabai A.V.Evang. Egyház Kastélyi Iskolája Növendékeivel 1855-ki Május 9-én tartandó Vizsgálatnak tárgyai: 1. Betüzés, szótagolás, olvasás és írás Szláv és Magyar nyelven, emez fordítással összekötve. 2. Luther Kis-Kátéjának első két része s a Ill.k. rész Placsko István szerént magyarázva. 3. Physikai s Mathematikai Földrajz, Politikaiból pedig Magyar Országról. 4. Erkölcsi fogalmakat ébresztő elbeszélések. 5. Tüneménytan. 6. Bibliai történetek. 7. Illemtan. 8. Számvetés, négy alapnemben. 9. Szavalatok. 10. Éneklés. Közvizsgán jelen 292. elmaradt 23. Összesen 315. Wilim János népisk. tan." 321