Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dankó Imre: Sarkad nagy fia: Veress Sándor

menekült Kossuth is és a szabadságharc több vezetője, mintegy 3000 ember. A határról először Viddinbe mentek, majd innen Sumlába, a mai Sumenbe, ami az egyik legjobban megerődített török katonai támaszpont volt ebben az időben. Rövid viddini és sumeni tartózkodás után, miután Kossuthot környezetével Kiutahiába internálták, Veress Sándor Várnába ment és szabóinasnak állt. Mint szabó telepedett át Konstantinápolyba. Polgári foglalkozás vállalása, Konstantinápolyban való letelepedése nem azt jelentette, hogy szakított az emigrációval. Konstantinápolyban is felkereste az ottani emigránsokat, a politikai eseményeket állandó figyelemmel kísérte, levelezésben állott Kossuthtal, mindig készen állt a nemzeti ügy szolgálatára. Konstantinápolyi időzésének érdekes epizódja az, hogy tolmácsként részt vett a krími háborúban (1854). A krími háború angoljai között erősödhetett meg benne az elhatározás, hogy továbbtanul és felkészültségéhez méltóbb foglalkozást, életkörülményeket keres magának, esetleg Nyugat-Európában. Konstantinápolyból azonban még nem vitte az útja egyenesen oda. Előbb földet vásárolt Dobrudzsában és csak a balul kiütött gazdálkodást követő másodszori konstantinápolyi időzése (bútorkereskedést nyitott) után, 1858-ban ment Párizsba. Párizsban műszaki tanulmányokat kívánt folytatni, mérnök akart lenni, de a francia bürokrácia és bizalmatlanság, nem különben szerény anyagi körülményei miatt el sem kezdhette a tanulást. Belátva a lehetetlent, Londonba ment és ott képezte magát mérnökké. Egyúttal felvette a kapcsolatot a 48—49-es emigráció Angliában élő tagjaival. 1859-ben, az olasz—osztrák háború őt is sokadmagával az emigránsok közül Olaszországba vezérelte. Belépett az olaszországi Magyar Légióba, már mint kapitány. Az olasz—osztrák háború azonban nem volt az az alkalom, amelyben érdemleges teret kaphatott a magyar ügy és ezt belátva, némiképpen ki is ábrándulva, otthagyta a légiót és elhatározta, hogy Romániába megy és ott telepszik meg. Veress Sándor 1859. november 11-én érkezett Bükarestbe. Idetelepedésében fontos szempont volt az is, hogy bármely hazánkkal kapcsolatos politikai vagy hadi vállalkozásnál kéznél, közel legyen. Az első évet tanulással és kardvívás-tanítással töltötte. De már 1860-ban fontos mérnöki megbízást kapott, Obrenovics Mihály szerb fejedelem havasalföldi birtokait kellett felmérnie. Munkáját oly szakértelemmel, pontosan végezte, hogy a közfigyelem hamarosan felé fordult. Több hatalmas, gazdag család mérnöke lett (Obrenovics, Stirbey, Lahovary stb.). Később még I. Károly román király is őt alkalmazta a sinajai uradalom felmérésére, rendezésére. Nagyszerű térképeket készített, és velük a román kartográfia megalapítójává fejlődött. Ö honosította meg a fiatal, feltörő országban a háromszögeléses-tagosításos felmérést, amivel viszont a román kataszterizálás alapjait vetette meg. Mint földmérő részt vett a román vasutak tervesésében is. A Turnuseverin-ciraiovai vonal megépítésével Románia első vasútépítője lett. Idővel családi élete is rendeződött. Munkásságát méltányolták. Több kitüntetésben részesült, tekintélye, szava volt a román közéletben. Biztos körülmények közé jutva megnősült, feleségül vette a Békésről származó Birizdó Lujzát. Boldog családi életet éltek, négy fiuk és három lányuk született. De gyermekei felnevelkedését, önállósulását nem érhette meg, mert 1884. október 27-én, 56 éves korában, Bukarestben 31