Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tábori György: A tájházlétesítés elvi szempontjai

abrosszal volt leterítve, rajta füles vizespohár állott, amiből az egész háznép ivott. .. A hátsó szobából nyíló kisebbik kamra az ételneműeken kívül a nem naponként használatos konyhaeszközök és használati tárgyak tárolóhelye. A benne levő padon, polcon, földön, a falba vert szegeken és kialakított mélyedésekben azok a konyhai eszközök álltak, amelyek terjedelmüknél fogva a konyhában nem fértek el, ott útban voltak, nagyobb részük, mint tárolóedény védettebb helyet kívánt... A falra felakasztott drót- és vasfogason sok apró, főleg konyhaeszköz függött: pogácsaszaggatóból 20-30 darab, csigacsináló borda, nagy kanalak, ostyasütő, mellettük használt ruhaneműek és szőrtarisznya ... A hátsó nagykamra terjedelmes nagy helyiség volt. Benne helyezték el a szántóföldi művelés kisebb szerszámait: a favillát, a cséphadarót, a mestergerendára feltéve a kaszát, az acatolót, a szárvágót, a kukát, a dohányfűzőtűt; a kenyérnek való gabona egy részét zsákokban; a kenyérsütésnél használatos nagyobb eszközöket: a nagy dagasztóteknőt és állványt... Az ősszel eltett savanyúság 15-20 literes cserép szilkékben állott, védett helyen a pincegádoron. A bemutatott edény körülbelül 20 literes, 1871-ből való. A mellette álló gömöri lakodalmas főzőedény 50 liter űrtartalmú ... A kamrába idegent nem szívesen engedtek be, ajtaját rendszeresen zárva tartották. A háziak is csak szükség esetén léptek be, a macskát már szívesebben tűrték meg addig, amíg a felnőttek bent tartózkodtak, mert közben egerészett. *** A jól berendezett tájháznak tükröznie kell a teljes anyagi kultúrát a valóságos életmódnak megfelelően. Hamisítatlan formájában, hitelesen mutassa be úgy, hogy a bemutatás ne a szokásos kiállítás hangulatát keltse, hanem a nézőnek az az érzése támadjon, hogy egy igazi lakásba lépett, szinte érezze az ott élők jelenlétét, a tárgyakon kezük nyomát és jelenlevő személyiségüket. Legyen a berendezése olyan, hogyha azt mondanánk a régi tulajdonosnak, lakjon benne, akkor azt lakóképesnek tartaná és lakásul elfogadná. Tehát a berendezési tárgyak a használatnak megfelelő helyen és módon helyezkedjenek el, vagyis funkcióképes legyen az egész tájház. JEGYZETEK 1. Dankó Imre: A békéscsabai szlovák tájház. Békési Élet 1973/3. 547., (továbbiakban BÉ); Tábori Gy.: A tótkomlósi tájház. BÉ 1972/3. 446.; Tábori Gy.: Vezető a békéscsabai szlovák tájházhoz. Békéscsaba 19732. Vargha László: Népi építészetünk műemléki értékelése és problémái. Műemlékvédelem 1967/1. 4-5. 3. Balassa M. Iván: Szabadtéri néprajzi múzeumok Erdélyben. Műemlékvédelem 1971/3. 1574. Szilágyi Miklós: Mezővárosi közösség és néphagyomány. = Mezőberény története 2. Szerk.: Szabó Ferenc. Mezőberény, 1973. 179-224. 5. Emlékkönyv Mezőkovácsháza község alapításának 150. évfordulójára. Szerk.: Dankó Imre. Mezőkovácsháza 1964. 6. Györffy István: Magyar falu magyar ház. Budapest 1943. 113-118. 7. Tábori György: Békéscsaba népi építkezése. BÉ 1967/1. 16-21. 8. K. Csilléry Klára: Munkácsy Mihály festett ládája. Budapest é. n. 9. A békési Jantyik Mátyás Múzeumban 1973-ban megnyílt „Békési szoba". Rendezte: Tábori György. 313