Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Földmunkásköri beszélgetések az ókori vallásokról

„Ha első tekintetre meg nem tanuljuk megkülönböztetni, ami igaztalan és szégyenletes, hogyan fogjuk azt a gyakorlati életben elkerülni?" „Aki csak cselekszik és soha nem elmélkedik és nem cselekszik, az tévedéseknek van kitéve. Igaz, hogy a tanulás, s az okulás is egy neme a gyakorlatnak: de ha nem gondolkodunk afölött, amit tanulunk, ha elménkben gyakorta nem hányjuk-vetjük: tudományunk zavaros lesz és sivár, mint akár a tudatlanság." - Na, Szabó Péter öcsém, ne legyél hát olyan hánya-veti, hogy mindenre úgy fenntről legyints - szólt Barják. Hanem hát ha valóban tudod, magyarázd meg annak, akit érdekel. Na ezt csak azért mondom: előbb-utóbb úgy ne járj, mint az oroszlán bőrébe bújt szamár. Na, de halljuk, ha van még belőle. - Van még, Lajos bácsi. Ez, ami most következik, mintha csak folytatása volna annak, amit Péternek mondott. „Az az ember, aki restségből, vagy fennhéjázó önbizalomból nem folyamodik soha a könyvekhez, vagy a mesterek tanácsához, aki maga gyakorlás nélkül hiábavaló és sivár szemléletbe merül, az a dolgoknak csak az árnyékát fogja megismerni, csak üres és csalfa képeket hajhász szüntelen." - Ejnye, Pista koma, de ránk pirítana ez, ha nem törekednénk tanulni - szólt Uhrin Gyurka. - Hallod, Géza? Emlékezz csak, mit mondogatott Pista a tavaszon, mikor neki akartunk ugrani a papoknak? - Emlékszem, de akkor, ahogy most már érzem, még bennem sem volt úgy egyensúlyban az indulat az értelemmel. - Az ember életében Géza, az értelem mindig a helyes cselekvés irányítója kéli legyen. Különben egyik hibából-bajból a másikba botlik az ember. No, de hallgassuk a mestert: „Nem tudom mire lehet jó az a rosszhiszemű ember, aki szavaival félrevezet másokat és ígéreteit megszegi. Az ilyenre nem szabad közhivatalt bízni, a magányos életben pedig bizalmatlansággal kell fogadni. . . ... ha az embereket különbség nélkül mind szeretni kell, mirevaló a jók és gonoszok ismerete ! ! 1 a szavak bőséges pompájával sokszor vele jár a cselekvés sivár ritkasága." - Na, Nagy Jóska bátyám - nevetett Uhrin Gyurka - ez tökéletesen a szocdem parlamenti képviselőkre illik. Azok is bőséges pompával beszélnek. Cselekedetük azonban a sivárnál is sivárabb. „Ne halmozd el hebehurgyán elismeréseddel a nép kedvenceit, sem nem ítéld el meggondolatlanul azt, kit a nép gyűlöl. Én bölcsnek azt tekintem, kit a jó emberek szeretnek, s kit a gonoszok gyűlölnek." -Itt álljunk meg, emberek - szólt Lukács bácsi. - Különös ez az utolsó .mondat. Elfut megértés nélkül. Hát nem azok vannak-e ma elismerésekkel elhalmozva, akiket a jó emberek gyűlölnek? „Az okos ember magamagában keresi hibáinak okát, az esztelen meg másokban". „A helyes középszer az a bizonyos pont, mely legközelebb esik a bölcsességhez. Még jobb el sem érni, mint rajta túlmenni." „Jól tudom, miért tér le a legtöbb ember az erény igazi ösvényéről. A világi okosok lenézésből teszik: meg lévén győződve arról, hogy észtehetségük révén sokkal magasabbra emelkedhetnek, azt tartják, hogy az erény útját követni nem érdemes ! ! !". - Nesze nektek, papok. Hol vagytok ti a régi emberséges érzés követésében - legyintett Gyuricza Péter. 306