Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - LÁTOGATÓBAN - Sárhelyi Jenő: Hazai beszélgetés Csabai Lászlóval

nünket az Aurora meghívása, hogy menjünk haza Békéscsabára, és adjunk elő Gothe szövegeire komponált dalokat, amelyeket Beethoven és Schubert dolgoztak fel. Hajdú Mihály mint zongorakísérőm működött közre az emlékezetes koncerten. Ezen a koncerten jelen volt a németországi Goethe Társaság egyik tagja, ki felhívta figyelmemet egy németországi vándor operaegyüttesre, melynek tagjai mind-mind fiatalok. Meghívást kaptam Münchenbe, ahol próbaéneklés után szerződtettek. Ezzel a társulattal kilenc hónapig jártuk Németországot. Operai szereptanulásom kezdete is erre az időre esik. Hitler 1933-as hatalomrajutása után hazajöttem. Rövid időre Bécsben kaptam szerződést. Az együttes működési helye Brüx és Teplitz-Schönau voltak. Mindkét hely hozzájárult a társulat fenntartásához. Itt egy évig volt alkalmam tovább bővíteni repertoáromat. 1934-36 között a budapesti Városi Színházban énekeltem. Erre az időre esik házasságkötésem. Feleségem német menekült volt. Szomorú, kilátástalan évek voltak ezek. Nagyon megörültem, amikor a Salzburgi Opera Guild szerződtetet, még néhány olasz és magyar énekessel együtt. Közöttünk énekelt akkor Ernster Dezső. Erre az időre esik Mozart egyik operájának, a Loca del Cairo-nak az ősbemutatója. Innen egy másik társulattal sikerült Alexandriába jutnom. E társulathoz tartozott akkor Richard Tauber és Rise Stevens. Ám még ennek az évnek őszén egy amerikai menedzser 6 hónapra Amerikába szerződtetett. Végigénekeltük az Egyesült Államokat keletről nyugatra. Csak egyetlen számadatot: negyvennégyszer énekeltük a Cosi fan tuttét. Az Anschlusst követő nap volt az, amikor hajóra szálltunk. Hazaérve kivándorlási engedélyért folyamodtam, aminek a megszerzése rendes körülmények között 2-3 évbe tellett. A véletlen volt ismét segítségemre, mivel Budapesten alkalmam volt próbát énekelni egy svájci operaigazgató előtt, ki elfogadott. így sikerült 1938. szeptember 12-én feleségestől kijutnom Svájcba. - Milyen lehetőségei voltak akkor Svájcban egy menekült muzsikusnak? - Svájcban munkavállalási engedély kellett ahhoz, hogy valaki dolgozhassék. Bernben négy évig tartózkodtam, majd kedvezőbb feltételekkel sikerült Zürichbe kerülnöm. Tudtuk azt, hogy körülöttünk mi megy végbe a nagyvilágban. Számunkra igen megnyugtató volt, hogy élhettünk, dolgozhattunk. Honfitársaim közül Böhm András baritonista volt velünk. Magas nívójú operaházunkat Schmidt Bloss igazgató vezette. Itt adtam első önálló dalestemet a Tonhalle Saalban, ahol zongorakísérőm honfitársam Solti György volt. Neki viszont nem volt munkavállalási engedélye, s ezért úgy segítettünk rajta, hogy vele korrepetáltattunk. Soltitól nagyon sokat tanultam. Rádióműsorunkon Schubert, Wolf-dalokat énekeltem, valamint Bartók és Kodály zongorakíséretes népdalfeldolgozásait. Solti György azóta hatalmas ívű pályát futott be, olyat, amilyet az akkori körülmények között álmodni sem mertünk volna. A második világháború után 1946-ban családostul kivándoroltam az Amerikai Egyesült Államokba. Az a vágyam, hogy megismerkedhessem Bartók Bélával, már nem teljesülhetett, pedig szerettem volna elmondani neki, hogy népdalfeldolgozásait minden koncertemen énekeltem, s művei mindenütt ősbemutatók voltak, s az újdonság erejével hatottak. Fiával, Bartók Péterrel később jó barátságba kerültem. Amikor első dalestemet hallotta New Yorkban felkért, hogy Kozma Tiborral készítsünk lemezfelvételeket. Erre 1951-ben sor is került. 288