Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - KIÁLLÍTÁS - Pongrácz Pál: A szarvasi műemlék-szárazmalom

KIÁLLÍTÁS A szarvasi műemlék-szárazmalom pongrácz pál A magyar műemlékvédelem nem kis büszkesége, hogy figyelmet érdemlő gyakorisággal ad át kultúrtörténetünk hites bizonyítékául szolgáló rekonstruált műemlékeket, építményeket. Sajnálatos azonban, hogy ritkán nyílik lehetőség olyan létesítmény átadására, mint most e helyen. Ennek nem a műemlékvédelem az oka, hanem a megmenthető emlékanyag csekély száma. Ezek közül különösen a technikatörténeti, építészeti emlékanyagból maradt ránk kevés, pedig gazdasági-történeti fejlődésünknek olyan tanúi ezek, amelyek elődeink életének, mindennapi tevékenységének elválaszthatatlan részei voltak. A malmok a kora középkorban, szinte a XIX. század III. negyedéig a legjelentősebb termelőeszközök nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában. Emberi, állati erővel és a természet mozgásenergiáival - széllel, vízzel - hajtott típusai a legkülönbözőbb ipari tevékenység eszközei voltak. Egyrészt alkalmazták ezeket az iparág termékeinek előkészítésére, feldolgozására és megmunkálására. A feldolgozandó nyersanyagoktól függően lisztelő, daráló, hántoló, fűrész, posztó, kálló, csertöltő, olaj ütő, kőtörő, puskaporörlő malmok épültek. Így nem meglepő, hogy a XVIII-XIX. század fordulóján Magyarországon közel 20 ezer malom dolgozott. Mintegy 6 évszázadon át számuk egyre gyarapodott, ám a manufaktúra kialakulását követően a gőzgépek és a robbanómotorok terjedése után csaknem egy évszázad alatt, éppen hogy hírmondójuk maradt, sőt egyes iparágakban alkalmazott malmokat már ma élő ember nem is látott. A lisztet őrlő malmok a XIX. század vége felé és a század elején a „műmalmokkal" folytatott könyörtelen gazdasági küzdelemben felmorzsolódtak. Közülük ma már csak itt-ott látni belső technikai szerkezetüktől megfosztott malomházakat és alig maradt egy-kettő, ami még rekonstruálható berendezéseket is őriz. A malmok között elterjedt típus volt az állati erővel hajtott, levegő, vagy vízienergiát nem igénylő szárazmalom. A folyóvizekben szegény vidékeken kedvelt lisztelő malom típus volt. A korábbi évszázadokból számukra vonatkozóan nincs adatunk, de a XIX. század közepe táján csaknem 8 ezer szárazmalom volt Magyarországon. Kecskeméten az előző század elején 81 szárazmalom működött és a város területén egész utcasort képeztek. Szarvason a XVIII. század elejétől maradt ránk szárazmalom nyilvántartás. A XIX. század közvetlen elején 13 szárazmalom dolgozott a város területén, s számuk a század közepéig folyton növekedett. Ma már az országban csak 2 szárazmalom található és ezek közül is a szarvasi áll működőképesen. A másik a Szabolcs megyei vámosoroszi szárazmalom szétszedve a szentendrei falumúzeumban várja felállítását. így tehát a szarvasi szárazmalom az ország egyetlen eredeti helyen maradt, ma megtekinthető lisztörlő-köleshántoló szárazmalma. Sok kutatót, építészt, építészettörténészt vonzott e hely, „malomtörténe18* 275