Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)
1974 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Elek László: Vajda Péter: Az éj fia
ahogy a Capulet- és Montague-családok évszázados ellentéte is feloldódik gyermekeik Rómeó és Júlia halál fölött is diadalmasan szárnyaló tragikus szerelmének himnuszát hallva. A jobbágyszármazású Vajda nem hisz ebben. Nem fogadja el „a népzsaroló dús és a nyomorú pórnép emberiségre javulásának" ilyetén útját. Az ő történetét plebejus indulatok fűtik. Nem fakaszt könnyet, inkább lázít, ámbár stílusa, hangvétele a belső monológ vallomásos természetéből kifolyóan gyakran tetszik himnikusnak és imádságszerűnek. Az éj fia modernebb, osztályharcos változata a vár és kunyhó elméletének. Vajda legbátrabb, legradikálisabb szemléletű műve. Nem egyszerűen azzal "válik modernebbé Eötvös nézeteinél, hogy benne a romantika kedvelt figurái, a betyárok is megjelennek, akiket az éj fiához hasonlóan személyes sérelmek tettek rablókká, fosztogatókká, útonálló zsiványokká, társadalmon kívüliekké (nem vesztett háborúk bujdosni kénytelen hősei ők — az ő sorsükért is a társadalom felelős), hanem mert a mű végletek között hánykolódó hősének lázas-lobogó eszméi, osztályharcos gondolatai a politikai-társadalmi harcnak egyedül reális, egyedül járható útját láttatják meg: a radikális leszámolást. Nem az arisztokrata humanizmusával nézi a társadalmi ellentétet, nem szólaltatja meg az előjogaira büszke, az ősök történelmi-hadi dicsőségének csalóka fényében sütkérező földesurat, ő csak a jogtalan jobbágy úrgyűlölő plebejus indulatára és igazságérzatére épít, és úgy teszi ijesztő, fenyegető rémmé, emberséget követelő, mindenre, még az anarchikus lázadásra is kész hőssé az éj fiát, hogy tettével arra is figyelmeztet: itt a huszonnegyedik óra, emberré kell tenni a parasztot, fel kell szabadítani a jobbágyot, különben vérfürdő következik. Ezzel a határozott tendenciózussal válik ez a Vajda osztályhelyzetétől determinált, plebejus gondolkodásformát és érzésvilágot tükröző látomásszerű vallomás az aktív politikai népiesség fontos darabjává. Vajdánál éppen ezért, nem vegyülhet „egy könyűvé" a földesúri és a jobbágyi bánat. Ö ugyanis nemcsak szimpatizál a néppel, felülről közelítve sorsa felé, hanem egy vele. Onnan való, belülről érzi, mi fáj neki, miért kell harcolnia. Nem temetheti hát egy sírba Margitot és a megölt földesurat, nem engedi meg, hogy azonos érzés hevítse keblüket, sőt merészen tiltakozik is a gyűlölet lankadása ellen. Így lesz Az éj fia Petőfi Palota és kunyhójának igazi elődje. Nem tiszta képlet még. Nem éri el annak forradalmi eszmeiségét; nem jut el odáig, hogy magabiztos hittel hirdesse: „Tiétek lesz a végtelen jövő." Odáig azonban igen, hogy fenyegessen az elnyomott népi erő dacos lázadó bátorságával, és megláttassa a féken tartott, mindenre elszánt jobbágy-paraszt indulatok riadószóra váró szenvedélyes keménységét. 27