Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Koszorús Oszkár: Könyvterjesztő munka az orosházi ÁFÉSZ Könyvesboltban

könyvkereskedelmi gyakorlattal rendelkezik. Két fiatalabb munkatársunk észrevételei és tapasztalatai szintén segítségünkre vannak. Elvileg minden könyv beszerezhető a szövetkezeti könyvesboltokban. A gyakorlat azonban egészen mást mutat. A kiadványok 70-75%-át kapjuk csak meg, a többiből egyáltalán nem. Igaz, hogy ezeknek a szakkönyveknek egy része csak szűk rétegekhez szól, s azokból nem is rendelünk. A keresett - de nálunk nem kapható szakkönyveket vevőszolgálati alapon kérhetjük. A kérést a fővárosi szakkönyvesboltok segítségével próbálják megszerezni, legtöbbször kevés sikerrel. A KÖNYVÉRT instruktora kb. negyedévenként meglátogat bennünket. Segítségével - miután több megye boltjait járja állandóan - sokszor beszerzünk a néhol még nagy példányszámban levő, de nálunk már elfogyott művekből, vagy fordítva: mi is többször tudunk adni könyvet az ország másik felén levő szövetkezeti boltnak. A Művelt Nép és az ÁKV boltok - miután nagyobb a forgalmuk - jobban ellátottak, s ritkán tudunk velük mindkettőnk részére előnyös könyvcserét lebonyolítani. A kiadáspolitika és a nyomdai kapacitás gátat szab a lektűrök és a váratlan sikerű kiadványok teljes mértékű kielégítésének, a boltok beszerzésének pedig a készletgazdálkodási előírások. Nem tud készletezni a bolt nagy példányszámot a megjelenő sikeres könyvekből, mert jön a március 31-e és a december 31-e, a készletminimum, s ezt saját érdekünkben tanácsos betartani. Azután jórészt hiába keressük a kurrens könyveket, elfogytak a raktárból, s néha eltelik több év, mire ismét megjelennek. Az utánnyomásoknál fél év már rekordnak számít. Ez az egyik legégetőbb gondja könyvterjesztésünknek. Az olvasás jelentőségét régen felismertük, tudjuk azt, hogy átformálja az ember gondolkodásmódját. Itt nemcsak a szépirodalmi könyvek olvasására gondolunk, hanem a szakkönyvekre is. Mindig őrölünk annak, ha új, eddig még nem látott vásárlók határozott igényekkel jönnek be a boltba. Nagyon könnyű tájékozódni a megjelenő könyvekről: a kirakatból, ismerősöktől, különböző propagandaanyagokból, rádióból, tv-ből, sajtóból. Igényesek a vásárlók, s ez jó. Sokszor azonban nem sikerül kielégíteni ezeket az igényeket. A kezdő könyvvásárlók gyakran ragaszkodnak eredeti elképzeléseikhez. Itt jön a könyvkereskedő szerepe, hogyha a vonzó kirakat, a derűs, barátságos, világos bolt behívta az utcáról a leendő vásárlót, akkor mi is megfeleljünk a várakozásnak. Vannak, akik vitatják a kereskedők szerepét, nekünk azonban határozott meggyőződésünk, hogy az állandó vevőkör kialakulása nagyban függ a könyvesboltosok személyiségétől is. Évek óta a könyvek között élünk, a könyvterjesztés a hivatásunk, azt várják tőlünk a belépő vásárlók, hogy ne csak a könyvborítót ismerjük, hanem a boltba belépők kalauzai is legyünk, s tanácsainkkal, útmutatásainkkal feloldjuk a vásárlók tájékozatlanságát, sokszor bizalmatlanságát. A könyvkereskedőnek kellő pedagógiai készséggel és műveltséggel is kell rendelkeznie, hogy a kalendáriumot kereső öreg nénitől a magasan kvalifikált szakemberig, mindenkivel megtaláljuk a szellemi kapcsolatot. Legalább a könyv szerzőjéről kell tudnunk valamit és a mindennap érkező újdonságok fülszövegét kell legalább elolvasnunk. Emellett rendszeresen kell olvasnunk, de nem öncélúan, hanem mindig „hivatásszerűen", mindig arra gondolni, hogy az általunk éppen olvasott művet kiknek (még személy szerint is!) lehet ajánlani, ha következő alkalommal meglátogatja könyvesboltunkat. Nagyon rossz az, ha az eladó tájékozatlan. Természetesen a havonta újonnan érkező kb. 300 kötet könyvet lehetetlen elolvasni, ezt nem is kívánhatja senki, de a rendszeres olvasás mellett alapkövetelmény, hogy a megjelent újdonságokról tájékozódjunk. Ha valamiről nem tudunk, inkább valljuk be a vá266