Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)
1974 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csipes Antal: A gyulai várbirtok XVI. századi gazdálkodása
léreitől, s ugyanakkor az elvégzett munka fejében cséplőrészt biztosított számukra. A XVI. század első negyedétől azonban a robot lassan szinte teljesen kiszorította az amúgy sem nagymértékű bérmunkát. A robotosok száma egyre növekedett, munkabeosztásuk tervszerűen ment végbe. A majorságok gondozását, megművelését leggazdaságosabban a közeli falvak népével lehetett végrehajtani. Az 1550-es évek legvégén 14 falu lakosai végeztek robotmunkát a gyulai vár aliódiumai részére. Ebben az időben 10 faluban volt majorság, melyeknek mindegyikén a növénytermesztés volt a fő termelési ág, ennélfogva az ebből az időből származó úrbárium robotmunkára mindenütt két nap kaszálást, gyűjtést és behordást írt elő. 2 1 Az ezen felül előírt robotszolgáltatások is a gabonatermesztéssel kapcsolatosak. Gabonaneműek alá az alábbi helységek lakosai voltak kötelesek szántani: Búza Árpa Köles Lőkösháza 6 hold 5 hold Simánd 12 hold 8 hold Eperjes 6 hold 4 hold 4 hold Bánhegyes 12 hold 10 hold 5 hold Az aratás szintén robotmunkával történt. Alsó- és Felsődoboz lakói közül mindenki köteles volt a gyulai majorságban egy-egy kepe gabonát learatni, ugyanez volt előírva Bánkuta, Alabian és Vesze falvak népérc is. 2 2 Ezeken kívül még a várhoz való fafuvarozás jelentett nagyobb robotterhet, a fát Püski (Pyski), Herccgh Morwch, Alabian, Simánd, Lőkösháza, Eperjes, Alsó- és Felsődoboz lakosainak volt kötelessége a várba szállítani, mégpedig karácsony idején. A majorságokon termelt terménymennyiség a várbirtok egészéhez viszonyítva aránylag csekélynek mondható. 1559-ben a 10 faluban levő allódiumokon 2 3 öszszesen 73,5 holdon termeltek búzát, a termés összesen 100 köböl volt. 2 4 A 44 holdon vetett árpa 65 köbölt termett. (E gazdaságokból került ki a széna és a szalma is, az erdőkből pedig az épület- és tűzifa.) 2 5 A gyulai várbirtokon fekvő allódiumok léte a földesúri árutermelés kibontakozásának természetes előfeltétele volt. Az erre utaló törekvések megvalósulását erőteljesen befolyásolta a török terjeszkedés, amely ösztönzőleg hatott ugyan a majorsági gazdálkodás fejlődésére, de megváltoztatta annak funkcióját, hiszen a majorságokon termelt cikkek nem árut képeztek többé, hanem részint a megnövekedett várőrség azonnali ellátására, részint egy várható ostrom idején felhasználandó tartalékok biztosítására szolgáltak. Az allódiális gazdálkodás fejlődésének hatása mindenesetre egyértelmű: a területi növekedés a jobbágyok rovására történt, hiszen a már említett módozatok, tehát az erdőirtás, legelők, gyepek feltörése és az allódiumokhoz csatolása a jobbágyok számára az ezek közös haszonvételéből való kiszorulást jelentette. A majorsági gazdálkodás másfelől - a földesúri árutermelés érdekeiből fakadóan - gátat vetett a mezővárosi és falusi parasztság árutermelő, kistulajdonosi, kiskereskedő fejlődésének. Ezen a ponton eltérés mutatkozik a nyugat-európai és a magyarországi mezőgazdasági fejlődés között, hiszen a fentiekből következően nálunk egyre inkább eltűnőben volt az árutermelő paraszt típusa. Míg a gyulai várbirtokon még 1539-ben is száz jobbágy 1000 forintot és ezernél is több jobbágy 100 forintot tudott kölcsönadni a földesúrnak, 2 Ü a jobbágyok vagyoni állapota a 231
