Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csipes Antal: A gyulai várbirtok XVI. századi gazdálkodása

A váruradalom gazdasági életének jelenlegi vizsgálata során nem tekinthetjük feladatunknak a termelési eredmények számszerű összesítését, ehelyett a gazdálkodás jellegét szeretnénk az alábbiakban, a teljesség igénye nélkül, az előbbiekben említett szempontok alapján megvilágítani. Mint arról már szóltunk, a XVI. század első felének zűrzavaros politikai és katonai helyzete károsan befolyásolta a gyulai várbirtok gazdálkodását, mind minőségi, mind mennyiségi tekintetben. Míg például Gyula várához 1506-ban még 99 város, falu, illetve puszta tartozott,

4 addig 1525-ben már csak 50,

r

> az 15 50-es évek közepére viszont számuk 37-rc csökkent.

6 A hanyatlásnak az sem mond ellent, hogy 15 5 3-ban a várbirtokhoz összesen tartozó 629 jobbágytelek közül sokkal kevesebb volt lakatlan (deserta), mint korábban,

7 illetve hogy Henyei István várkapitány 6 újabb falut csatolt ekkoriban az uradalomhoz.

8 A várbirtok pusztulása különösen 1552 után lett gyorsabb ütemű, amikor a Temesvár környékén folyó harcok, s az azután kialakult helyzet miatt az elmenekült falvak lakossága fosztogatva, rabolva az uradalom területén csatangolt." Akadt olyan falu is, amely több évre néptelenné vált.

1

0 A majorsági gazdálkodás A majorsági gazdálkodás kiterjesztése volt XVI. századi mezőgazdaságunk fejlődésének egyik útja. Az allódiális gazdálkodás terjeszkedése a korábbi várföldek gazdaságosabb kihasználásán és az urasági nyílföldek, az előzőleg is majorságként kezelt dűlőrészek kiemelésén túl főleg a falvak határának művelés alatt nem álló, illetve addig szántóművelésre nem fogott területein: erdőirtás, legelők, gyepek föltörése útján haladt előre. A majorságok területi növekedésének fenti vázlata ad magyarázatot arra, hogy az allódiumok legtöbb esetben aránylag kis területű egységekben, szétszórtan feküdtek a várbirtok területén. Ennek illusztrálására elég csak arra utalnunk, hogy Gyulán az 15 50-es évek legvégén a mintegy 73 holdat kitevő allódiális búzavetés 10 falu majorsági földjein oszlott meg.

1

1 A gyulai várbirtokon folyó allódiális gazdálkodás az országosan átalgosnak mondható majorsági gazdálkodási szintet a század közepe felé már nemigen érte el. Ennek magyarázata az előbbiekben ismertetett pusztuláson túl az, hogy majorságok általában - teljesen érthető módon - a hódoltságtól messzebb eső vidékeken szaporodtak meg, s számottevően ott is főleg 1560 után.

1

2 Az is természetes, hogy még a török háborgatásától távolabb eső, biztonságos vidékeken is a majorságok elsősorban a forgalmas utak, hajózható folyók mentén tűntek föl először. Egyébként a fejlődés jól kitapintható tendenciájától eltekintve előre kell bocsátanunk, hogy a magyarországi vártartományok ebben az időben jövedelmeik öszszetételét és arányát tekintve nem voltak jellegzetesen majorkodó üzemek. Bizonyítja ezt az, hogy az allódiális jövedelmek még sehol sem érték el a jobbágyszolgáltatásokból eredő jövedelmek nagyságát.

1

3 A majorsági gazdálkodás fejlesztésére utaló törekvéseket azonban a földesúri árutermelés fejlesztésének alapfeltételének kell tekintenünk. Bármennyire ellentmondásosnak is látszik, de a török terjeszkedés egyfelől elő is segítette az allódiális gazdálkodás fejlődését. Ösztönzőleg hatott a főúri udvaroknak, váraknak a háborús viszonyok miatt megnövekedett élelmiszerszükséglete, a nagyúri udvartartás pazarló igényeinek, a növekvő számú háznép, a raagán- vagy zsoldoshadsereg ellátásának vásárlás nélkül történő biztosítása. Erre 229