Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)
1974 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kálmán Gyula: Kemény Gábor, a békéscsabai tanár
szült a Tcvan Nyomda és Könyvkiadó Vállalatnál - Békéscsabán - 1924-ben. (A címlap és szövegképek Kolozsvári Sándor eredeti fametszetei, 1-27 5-ig antique papíroson, 276-5 50-ig könyvpapíroson.) A békéscsabai életszakasz lezárása egyben a közvetlen tanári munkától való megválást is jelentette. Avatott tollú kutatók feladata feltárni és elemezni Kemény Gábor gazdag pedagógiai írói munkásságát, azt a kérlelhetetlen harcot, amelyet folytatott a nacionalista, soviniszta „kultúrfölény" hazug eszméje ellen, a numerus clausus ellen. Azt a demokratikus törekvést amelyet a tervezett Dunavölgyi Pedagógiai Szemle új tán kívánt szolgálni - kiépítve a kapcsolatot a csehszlovákiai haladó pedagógiai mozgalommal. Azokat a komoly politikai gondolatokat, amelyeket „A nemzetiségi kérdés Magyarországon" címen összefogott tanulmányokban kifejtett. Az egyre erősödő fasizmus idején belső emigrációba menekül. Azonban a békéscsabai évek emléke, a hála azok iránt, akik segítették visszanyerni életkedvét a megpróbáltatás időszaka után, élete végéig kísérte. Leveleiből, amelyeket Békéscsabára írt, kiérzik a fokozódó fasizmus okozta szorongás, és a remény, hogy a „jó majd ráderül a megzavart emberekre". 1940. december 31-én újévi jókívánságait küldi Békéscsabára, Szeberényiéknek, ezekkel a gondolatokkal. „Bizony jó lenne, ha a boldog újév végre már „békés" újév lenne, amire ebben a pillanatban alig van kilátás. S miután már csak a csudákban lehet hinni, talán az újévben még a béke is eljön, habár ma még kifürkészhetetlen utakon is. Addig is legjobb lenne a munkába menekülni s már abba is belenyugodna az ember, hogy az íróasztalának dolgozik, amint tavaly egy 270 oldalas „magyar neveléstant, a magyar nevelés úttörését" meg is írtam, ha a folytonos kétség és emésztő gondok közt dolgozni lehetne. Egyelőre próbáljuk hát az idegeket „jó karban" tartani, amíg a rossz - önbűnénél fogva össze nem omlik és amíg a jó önerejénél fogva rá nem derül a megzavart emberekre. Illúzió ez talán, de e nélkül már élni sem lehetne." Ugyanez az aggódás, de már a remény is kicsendül az 1942 januárban kelt levelében: „Ma nehéz, fojtogató idők vannak . . . De hiszem: vagyunk még néhányan, akik féltve őrizzük és egyszer a jövendő korra átmenthetjük az igazi erkölcsi és szellemi értékeket. . ." Még halála évében is (1948. május 15-én hunyt el) újévkor így emlékezett viszsza a békéscsabai időre: „Az idő ugyan elrohan, de szerencsére a jó emlékezet megmarad. És egy negyedszázad távolából is jól esik arra a jóságos gesztusra gondolni, amelylyel akkor családommal együtt befogadtak a hidegtől megmentő fedél alá." 1 4 E dolgozat szándéka nem több, mint hírt adni néhány emlékről, amely még fellelhető Kemény Gábor békéscsabai idejéből, így tisztelegve emléke előtt halála negyedszázados fordulója évében. 221
