Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Sonkoly Kálmán: Az ispotálytól az intenzív-therápiás osztályig... A békéscsabai kórház története

része katonai szolgálatot teljesített. Az év folyamán a kórházat a háború következtében német és magyar hadikórháznak használták fel. A felszabadító Vörös Hadsereg közeledtével, a németek a kórházat kiürítették, berendezésének, műszereinek nagy részét elhurcolták. Így Békéscsaba felszabadulásakor, 1944. október 6-án, háborús légitámadások és egyéb harci cselekmények következtében megrongált, kifosztott kórház maradt. A szovjet katonaság a használható részben hadikórházat alakított ki, a polgári lakosság ellátására a város új vezetősége szükségkórházat rendezett be. Ez először a volt Lepény utcai iskolában (ma Kun Béla utca), majd később az úgynevezett Tagányi villában (ma MÁV-kollégium) alakult ki. A betegellátást nagyon nehezítette az orvosok és a felszerelés hiánya. Műszerek, gyógyszerek, kórházi textíliák csak szűkösen álltak rendelkezésre. Az orvosi munkát dr. Remenár Elek nyugalmazott sebészfőorvos, dr. Varga Géza sebészorvos és dr. Farkas Ernő nőgyógyász szakorvos végezte. 1945 őszén a szovjet katonai parancsnokság, az addig katonai kórháznak használt épületet a városi tanácsnak visszaadta és a kórház a régi helyére visszaköltözött. A sebészeti épület a légitámadások következtében ablakok nélkül maradt, ezért a viszonylag használható, liget felé eső épület földszintjén a belgyógyászati osztály, az emelet egyik oldalán a sebészeti osztály, a másik oldalán pedig a szülészeti-nőgyógyászati osztályt rendezték be. Az induláshoz szükséges felszerelés biztosításában nagy érdemei vannak az akkori kórházi gondnoknak, Murányi Endrének, aki a németek elől sok felszerelést elrejtett. Az ilyen mostoha körülmények között működő kórháznak 1945. évi betegforgalma 2800 beteg volt. 1946-ban kinevezték a kórház új igazgató-főorvosát, dr. Budiczky János szülész-nőgyógyász főorvos személyében, akinek vezetésével, dr. Gombos Imre sebész főorvos és e sorok írójának részvételével megindult a helyreállítás nagy munkája. Az első feladat volt a sebészeti pavilon, a fertőző osztály, valamint a laboratórium épületének helyreállítása. (A laboratórium ekkor a Gyulai úton levő épületben volt, amely azóta lebontásra került, helyén épült az új Megyei Vérkonzerváló Állomás.) A helyreállítási munkában a kórház dolgozói nagy lelkesedéssel vettek részt, a főorvosok, orvosok, kórházi dolgozókkal együtt sok fizikai munkát is végeztek. Az eredmény nem maradt el: 1946-ban elkezdte működését a sebészet, a fertőző részleg és a laboratórium. A kórház felszerelésének pótlásában nagy segítséget jelentett a Nemzetközi Vöröskereszt jelentős adománya, a lakosság részéről megnyilvánuló természetbeni segítség, más kórházak, klinikák segítsége. Jelentős esemény volt a kórház életében a párt alapszervezetének és a szakszervezet üzemi bizottságának a létrejötte. Létrejöttük jelentősen segítette a politikai felvilágosítást, a szervezést, ez jelentősen meggyorsította a helyreállítás folyamatát. A kórházi épületek üzemképes állapotba való helyezése után a következő lépés volt a korszerű igényeknek megfelelő, minőségi előrelépést jelentő szakosítás kialakítása. Ennek állomásai: az 1948-ban kialakított fül-orr-gége osztály, az 1949ben létrehozott gyermekosztály (államosított magánszanatóriumban) és az 1952ben létrehozott röntgen osztály. 1951-ben a kórház területéről kiköltözött a szociális otthon, az épület rekonstrukciójával új, korszerű központi laboratórium készült, amely már a megye területén körzeti feladatot is lát el, lues-serológiai és járványügyi vizsgálatok végzésével. Ugyanebben az évben kialakítást nyert az orvosi könyvtár is. A kórház betegforgalma fokozatosan növekszik: 1950-ben 10 962, 1951-ben 13 622, 1952-ben 14 530 volt a kórházban ápolt betegek száma. 196