Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - SZEMLE

mai képzésének biztosítása. Láttatni tudják, hogy a közművelődés apparátu­sa csakis tudatosan cselekedhet s hogy a tudatosságnak pillanatnyi tárgyukon belül — pl. a zenei, képzőművészeti, iro­dalmi nevelésen, a nemzetiség, a pa­rasztfiatalság, a cigány lakosság neve­lésén — mik a minősítő elemei. A korszerű munka orientálására — té­mája, jó elemző készsége miatt — leg­alkalmasabbnak az alábbi írásokat lá­tom: Litauszki Tibor: Bázisközpontok kialakítása Békés megyében (I. évfolyam 1. sz.), Bázistevékenységünk egy éve (I. évf. 3-4. sz.) c. írásában kiemelkedő az intézmények bázisfeladatainak műve­lődéspolitikai alapozása, s a konkrét el­várások leírása. Csende Béláné: A bá­zisintézmény rendszer egyéves tapasz­talatairól című írásában figyelmet ér­demel a bázisok által művelődési ott­hon jellegű intézményeikben nyújtott tartalmi és módszertani segítésnek a méltatása. Ezek az írások valóban más megyék figyelmére is érdemesek, hiszen a bázis-megbízatás a módszertani intéz­mények hálózatának egyik lehetséges fejlesztési módja. Arnóczky József: Mun­kaszervezés, vezetés a Végegyházi Műve­lődési Házban (I. évf. 1. sz.) c. írásában a községszíntű települések közös műve­lődési intézmény-vezetésének modelljét mutatja be figyelemre méltó és máshol is lehetséges kezdeményezésként. Kár, hogy nem szól arról: mennyiben fejlesz­tette ez a vezetési mód a tanóra és a köz­művelődési program tartalmi kapcsola­tát. Nagyszerű próbálkozás tapasztalatait adja közre Born Miklósné: Közművelő­dési Hétfők a Megyei Művelődési Köz­pontban; Az MMK „Bemutatjuk me­gyénk iparát" sorozatának összefoglaló értékelése (I. évf. 2. sz.) című írásaiban. A három éves program egyaránt jó esz­köze lehetett a politikai-, természettudo­mányos- és ízlésnevelésnek, a megye ipara népszerűsítésének. Olyan sorozat, modell, amely kis szervezeti javítással, bárhol gerince lehet a szocialista brigá­dokkal való rendszeres foglalkozásnak is. Faragó Gábor-Pócsai Antal: A cigány la­kosság művelődési problémáinak megkö­zelítése (I. évf. 1. sz.) című írásában a cél­tudatos programozás kiváló mintáját kapja kézbe az olvasó. Jeles megoldás a szociológiai tartalmú felmérés, a 1. be­illeszkedett, 2. lassan beilleszkedő, 3. be­illeszkedni nem akaró hármas kategória felállítása, a szociális és közművelődési fehérfolt minősítése nevelési program megtervezése céljából. Kucsera Lajos — Kocsis Sándorné: A mezőgazdaságban dolgozó fiatalokkal való foglalkozás bá­zisközpontja, Medgyesegyháza (I. évf. 3-4. sz.) címmel olyan felmérés adatait is közli, amely alapul szolgál a mező­gazdasági fiatalok szintén rétegzett köz­művelődési foglalkoztatásának megter­vezéséhez. Kár, hogy a közművelődés korszerűsí­tését jelző több bázis-területről a szer­zők elnagyoltan írtak, holott tárgyuk megérdemelte volna a szakszerű bemu­tatást. Néhány hagyományos tárgyról szóló írás is nagyszerűen viheti előre Békés megye közművelődését, főleg azzal a szervezeti, formai vonatkozású és neve­lési tartalmú újjal, amelyet méltán nép­rűsíhet. Ilyen Halmágyi László Ifjú Ze­nebarát hangversenyek Békés megyében (I. évf. 2. sz.), Pál Miklósné. Az 1971/72­es Irodalmi Klubsorozat tapasztalatai (I. évf. 2. sz.) és dr. Szabó Imréné A dí­szítőművészeti hagyományok ápolása (I. évf. 1. sz.) című írása. Ezek az akciók, nevelési formák megannyi helyi zene-, barát-, irodalombarát-kört, hagyomány­ápoló díszítőművészeti szakkört tarta­nak életben a megyében, s aktivizálnak életszerűen a zenei, irodalmi és népmű­vészeti ízlésnevelésben való részvételre. Varga János megyénk művelődési házai közös fenntartásba vételének prob­lémái (I. évf. 1. sz.) címmel a működési feltételek társadalmi fejlesztéséről ír. Figyelemre méltó más megyék számára is az a hármas kategorizálás, amelyet Békés megye a közös fenntartás vonat­kozásában alkalmaz. Ezzel társadalmi kapcsolatok szempontjából rangsorolja közös fenntartású intézményeit, s mun­kájának keretét is, elvárt tartalmát is jelzi. A Békési Műhelyből sok írás érde­melne még kiemelést. Mindaz, amely tartalmát tekintve a hagyományosat írja le jó színvonalon. Ezeket csak a hely­hiány zárja ki a minősítő gondolatok kö­zül, mint a legjobb oldalukat idevillantó írások részletes elemzését. Remélem így is (hiányosan, hibákra is figyeltetve) sikerült megfogalmazni, hogy hasznos és rangos periodika a Békési Műhely. Egyet vitatnék el tőle: az írások szakmai kimunkálatlanságához való vélt jogát, hiszen szakmai Írásokat közöl apparátusnevelő szándékkal is. E rangos céljához biztonságos utat kell válasz­tania. 173

Next

/
Oldalképek
Tartalom