Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - SZEMLE

A Békési Műhely FRANCZ VILMOS Minden írás, amely segít a közművelődés rendszerébe tartozó jelenségek, összefüggések felfedésében, megvitatásában, tudatosításában, célszerű gyakorlati hasznosításában, jó segítője lehet a közösség javára dogozó közművelőnek és a mai közművelődés szintézisét vizsgáló elméleti közművelőnek egyaránt. A Békési Műhely második éve vállalkozik ilyen írások közlésére. Szerzői valamennyien a mai közművelődési gyakorlat Békés megyei művelői. A Megyei Művelődési Központ által szerkesztett, közreadott periodika nemes célt tűzött Beköszöntőjében maga elé. A gyakorlati munka indítékát, folyamatát ezek összefüggéseit feltáró írásokkal a gyakorlati mezőnyt — orientáló, racionalizáló szándékkal, — tájékoztatni akarja, adalékszolgáltatási céllal forrásanyagot akar felhalmozni a közművelődés-elmélet javára. Tanítani akarja a megyei apparátust gyakorlati munkájuk analizálására, kritikai értékelésére. Országos szaklapnak is becsületére váló célkitűzés. Mégis fontosnak látszana még egy cél: a munka tartalmának, formájának arányait korszerűsíteni — az általános nevelés és szórakoztatás formáinak, tartalmainak népszerűsítése mellett határozottabban figyeltetni a termelést közvetve Vagy közvetlenül szolgáló közművelődési törekvéseket. Az eddig megjelent négy kötet — öt szám megítélésem szerint az írások gyengéi ellenére is megfelel a célkitűzéseknek. Nem felel meg viszont ilyen egyértelműen a beköszöntőben megfogalmazott, majd az I. évfolyam 2. számának szerkesztőségi megjegyzésében módosított szerkesztési elveinek. A legnagyobb figyelmet, (mivel: „Ez a nyitja a tömegesség, hatékonyság színvonalemelésének") a művelődési otthonok vezetési problémáira, a munka feltételeinek bemutatására, véleményezésére, a munka helyes arányainak kialakítására nem elég pontosan megfogalmazott elv, a tartalmi munka elemzésére kívánják fordítani. (Csak sejteni lehet, hogy a tartalmi munka vezetéselméleti vonatkozásaival kívánnak foglalkozni, mivel az elvek vezetési problémacsoportjában említik.) A kisérletjellegű munkák bemutatásának szándéka már nem élvez megkülönböztetett figyelmet a bevezető elveiben, bár az I. évfolyam 2. számában feloldják a terjedelemkorlátozást. Részben erre késztetett a Népművelés 1972. 8. számában az első bírálójuk is. A gyakorlatban ez az elv a „tervezettnél" nagyobb figyelmet élvezett, hiszen az ún. bázisszám 195. oldalon csak ezt valósítja meg. Problémának látom itt azt, hogy a Beköszöntő nem fogalmazza meg világosan: a folyamatelemzéseket milyen szemszögből tervezik. Így kérhet számon e periodikától az első szám véleményezője („bálint") pedagógiai — módszertani szemléletű elemzéseket, holott ők érezhetően — a szerzőktől is meghatározottan — kevesebbre vállalkoztak. Viszont valóban e többre lenne igazán szükség. Ezt a problémát a „szerkesztői elv-módosítás" sem tisztázza, újra csak sejteti e vállalás szándékát azzal, hogy feloldja a terjedelmi korlátozást. Szerkesztési elveik megvalósulását legvilágosabban statisztikai elemzéssel mérlegelhettem. Módot kínált ehhez az első számban alkalmazott rovatrendszer: vezetés, világnézeti nevelés, termelést segítő tevékenység, művészeti nevelés. Ezek közül a „világnézeti nevelés" túl 171