Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - SZEMLE

kontextusaiban, — ahogy ezt az élet iga­zolja, — a második jelzőrendszer síkjá­ra emelkedett szó könnyen érthetővé vá­lik, így azok az archaikus formák sem bántanak, amelyeknek közlését és ma­gyarázatát szükségtelennek érezzük. A legszimplább jelentésmódosulások értel­mezése pedig mivel a költői fantázia csápjait vágja le, felesleges is. Abban az esetben is, ha alig több, mint aforizma terjedelmű idézetekben fordulnak is elő. A másik jóval fontosabb ennél. Há­rom év kellett ahhoz, hogy a Csokonai kötet után a Fazekas breviárium nap­világot lásson. Ismerve régi irodalmunk kimeríthetetlen kincsesbányáit, továbbá az ilyen szempontok szerinti feldolgozá­sok égető szükségét, feltehető a kérdés, nem volna-e célszerű, ha a békéscsabai iskola kezdeményezését általánosabbá tennénk, megosztva az egyes kötetek gondozását az ország más, arra alkalmas tanintézetei között is? Még abban az esetben is, ha a kiadással kapcsolatos kezdeti nehézségek leküzdésével számol­va, a publikálás folyamatossá válásában, a kötetek gyorsabb időközönkénti meg­jelenésében őszintén bízunk is. Mert kár volna abbahagyni vagy bizonytalan idő­közönkénti megjelenésre kárhoztatni a vállalkozást. Ma még fel sem mérhető igazán, milyen óriási jelentőségű tett lenne, ha irodalmunk fő irányvonalának, nagy korszakainak, legkiválóbb íróinak költőinek külön-külön kötetbe szedett, jól összeállított eszmetársait az irodalmi nevelés szolgálatába tudhatnánk állíta­ni. Nem csak irodalmunk Atlantisza, nem csak a felvilágosodás kora sürgeti a feldolgozásokat! Ez csak az indulás, a kezdet lehet. Teljességre kell törekedni, s ennek a teljességnek elérését csak a munka társadalmiasítása, kiszélesítése biztosíthatja. Az, ha a Tankönyvkiadó megosztja a feladatot a különböző isko­lák arra érdemes osztálykollektívái és szerkesztő-tanárai között. Már magában a munkamegosztásban is óriási érzelmi­logikai-etikai többlet és hatalmas peda­gógiai-didaktikai lehetőség rejlik. A köz­reműködő tanulók tanítási órákon való fokozottabb aktivizálódása, segítő közre­működése, szinte munkatársi rangra emelése, továbbá az íróval-költővel lét­rehozott egészséges, szubjektív kapcso­lat már önmagában is olyan pedagógiai didaktikai gazdagodás, amely a ma még legtöbbször nem elég színes, nem elég eleven iskolai oktató, nevelőmunkát jó­tékony minőségi változáshoz segíthetné hozzá. De sokat jelentene olyan szem­pontból is, hogy általa feltehetően több ifjúban ébreszthetnénk vágyat a régi magyar irodalom megismerésére és ta­nulmányozására. Ez pedig fontos kultúr­politikai kérdés, mivel irodalomtudomá­nyunk eléggé szűkében van a régi iro­dalom eredményeit lelkesen kutató és elemző fiataloknak. A finoman tipografizált kötetet a Kner Nyomda gyomai telepe készítette. 168

Next

/
Oldalképek
Tartalom