Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - SZEMLE

kontextusaiban, — ahogy ezt az élet igazolja, — a második jelzőrendszer síkjára emelkedett szó könnyen érthetővé válik, így azok az archaikus formák sem bántanak, amelyeknek közlését és magyarázatát szükségtelennek érezzük. A legszimplább jelentésmódosulások értelmezése pedig mivel a költői fantázia csápjait vágja le, felesleges is. Abban az esetben is, ha alig több, mint aforizma terjedelmű idézetekben fordulnak is elő. A másik jóval fontosabb ennél. Három év kellett ahhoz, hogy a Csokonai kötet után a Fazekas breviárium napvilágot lásson. Ismerve régi irodalmunk kimeríthetetlen kincsesbányáit, továbbá az ilyen szempontok szerinti feldolgozások égető szükségét, feltehető a kérdés, nem volna-e célszerű, ha a békéscsabai iskola kezdeményezését általánosabbá tennénk, megosztva az egyes kötetek gondozását az ország más, arra alkalmas tanintézetei között is? Még abban az esetben is, ha a kiadással kapcsolatos kezdeti nehézségek leküzdésével számolva, a publikálás folyamatossá válásában, a kötetek gyorsabb időközönkénti megjelenésében őszintén bízunk is. Mert kár volna abbahagyni vagy bizonytalan időközönkénti megjelenésre kárhoztatni a vállalkozást. Ma még fel sem mérhető igazán, milyen óriási jelentőségű tett lenne, ha irodalmunk fő irányvonalának, nagy korszakainak, legkiválóbb íróinak költőinek külön-külön kötetbe szedett, jól összeállított eszmetársait az irodalmi nevelés szolgálatába tudhatnánk állítani. Nem csak irodalmunk Atlantisza, nem csak a felvilágosodás kora sürgeti a feldolgozásokat! Ez csak az indulás, a kezdet lehet. Teljességre kell törekedni, s ennek a teljességnek elérését csak a munka társadalmiasítása, kiszélesítése biztosíthatja. Az, ha a Tankönyvkiadó megosztja a feladatot a különböző iskolák arra érdemes osztálykollektívái és szerkesztő-tanárai között. Már magában a munkamegosztásban is óriási érzelmilogikai-etikai többlet és hatalmas pedagógiai-didaktikai lehetőség rejlik. A közreműködő tanulók tanítási órákon való fokozottabb aktivizálódása, segítő közreműködése, szinte munkatársi rangra emelése, továbbá az íróval-költővel létrehozott egészséges, szubjektív kapcsolat már önmagában is olyan pedagógiai didaktikai gazdagodás, amely a ma még legtöbbször nem elég színes, nem elég eleven iskolai oktató, nevelőmunkát jótékony minőségi változáshoz segíthetné hozzá. De sokat jelentene olyan szempontból is, hogy általa feltehetően több ifjúban ébreszthetnénk vágyat a régi magyar irodalom megismerésére és tanulmányozására. Ez pedig fontos kultúrpolitikai kérdés, mivel irodalomtudományunk eléggé szűkében van a régi irodalom eredményeit lelkesen kutató és elemző fiataloknak. A finoman tipografizált kötetet a Kner Nyomda gyomai telepe készítette. 168