Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Endrődi földmunkások beszélgetései ötven évvel ezelőtt a családalapítás felelősségéről és a vallás keletkezéséről

és víziók, az álmok és ébrenlét, élet és halál különbségének" megfigyeléséből indul ki. Ez tehát egyezik az elmondottakkal. „Godrington és Marett — ősvallás kutatók — a mana hitet tartják a vallásfejlődés ősanyjának. A mana személytelen hatalom, a természeti erő, mely bármely pillanatban hatékonnyá válhatik, s mely a legkülönbözőbb élőlények és tárgyak tulajdonságát képezheti. Ebből a manából lesznek megszemélyesítés segítségével az istenek, s mindazok a megnyilatkozások, melyeknek foglalata a vallás." Vizsgáljuk csak a képzelet segítségével az említett jelenségek fejlődését: „Az Ö Babilonban azt hitték, a hold a lelkek gyűjtőhelye. Addig nő, amíg a lelkek gyülekeznek rajta és úgy fogy, ahogy a lelkek tovább mennek róla más világba." Ez már arra enged következtetni, hogy a természet törvénye a mozgás, a folytonos fejlődés, alakulás, formálódás, a primitív embert sem hagyhatta emberré alakulása kezdetén. Fejlődésével fejlődött álma és képzelése. Itt már arra a következtetésre juthatunk: úgy hitte, álmai, képzelései a valósággal azonosak. Már azt is elképzelte, ha meghal, lelke egy más világba száll, melynek a hold csak követítő állomása. „A négerek fétisimádók voltak. Fétisek durván megfaragott természeti tárgyak, alakok — ha csalódtak bennük, eldobták, összetörték, másikat csináltak..." — Hát mi, a kultúrembereknek nevezettek, nem ilyenek voltunk? — kérdezte mosolyogva Büngös Illés. — Pista koma, hát még a háború elején csókolgattuk az olvasó keresztjén a rézkrisztust? És amikor ráébredtem, hogy nem segít, eldobtam! No, és akik még ma is térdelve imádkoznak a szenteknek nevezett szobrok, festett képek előtt? Hát ebből nézve, mivel okosabbak azok, mint az őskori négerek voltak? — Igaz, Büngös szaktárs — helyeselte (Gubuznai) Gyomai Géea. — A vallást illetően csak tán annyi a különbség, hogy korunk fétisei szebben faragottak és festettek. Különben, úgy érzem: vallásos embereink csak annyival különböznek, hogy mivel törvény védi a fétiseket, nem merik lerombolni. Nagyon elgondolkodtató ez. — Na, itt időzzünk néhány percet. — Illés barátom helyesen vallja, hogy mi, akik kiszakadtunk a fanatikus vallásból, annyiban tényleg hasonlítottunk a fétisimádó ős négerekhez, hogy el mertük dobni az imádott térgyat. De annyival mégis túlhaladtunk, hogy másik imádandó tárgyat nem formáltunk magunknak. És éppen ez utolsó mondat az, amiért foglalkoznunk kell a nehéz, de ha megértjük és megértetni tudjuk embertársainkkal, akkor igen hasznossá válható vallási témával. Na majd, ha eljutunk a vallások mai formájáig, bővebben alakul ki hasonlóságuk, vagy elkülönülésük... Maradjunk még a kezdetlegességnél: A primitív embert is, mint későbbi korokban a tudományt, nem csak a vallásos jellegű érzések foglalkoztatták, hanem az is, hogyan keletkezett a föld, amin éltek. Ebből már arra következtethetünk, az ember túljutott a primitív korszak kezdetén. Oda ért, amikor nem csak látott, érzett, hanem gondolkodni kezdett. De mert gondolatait még csak az álmok képzeletei és a már említett jelenségek szülték, így abból próbálta magyarázni a föld és az ember keletkezését is. Oda jutott tehát, hogy a meglevőből, mivel már ő is tudott valamit csinálni, úgy képzelődött: azt a valamit valaki csinálhatta. És képzelgése megszülte a mesét. Had' említsem meg a mordva teremtés történetét. Ez azért nagyon érdekes, mert ez a primitív kori mese nem a semmiből teremtette meg a földet, mint a római katolikus hit meséjében isten teremtette a világot. De idézzem a kutató tudomány ismertetését: „Mikor a világon semmi más nem volt még, Csám-Páz a tengeren egy kőszálon himbálózott s azon tanakodott magában, miképpen teremtse meg a világot... De mert senkivel nem beszélhette meg, kedvetlenül a tengerbe köpött. Ahogy tovább úszkál, látja, köpéséből nagy hegy lett. Ráütött botjával, hogy szétverje, és a hegy bői kiugrott Sajtán és ajánlkozott társul a világ teremtéséhez. Csám-Páz társul fogadta az ördögöt." — Nicsak emberek! — szólt kis Katona György. — Itt már találkozik a teremteni akaró az ördöggel? Éppen a Madáchból olvastam ki, hogy Lucifer azt mondja az öreg úrnak: „együtt teremténk, jussomat kikérem..." 151