Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)
1974 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Gácser József: Az életmód és a kultúra szociológiai vizsgálatának néhány Békés megyei tanulsága (II. rész)
Ezért sohasem lehetünk közömbösek szemlélet, magatartás, életmód kérdésében. Nem szabad teret engedni a kulturális igénytelenségnek, hiszen „az, hogy a kultúra nemcsak tudás, hanem magatartás is, hogy igazi demokrácia nem képzelhető el a kultúrának széles tömegek körében való elterjesztése nélkül .. ." 2 6 mindennapi aktív tevékenységet követel nemcsak a kultúra munkásaitól, hanem a társadalom egészétől is. Nagyon lényeges, hogy a család impulzusokat adjon a gyermeknek. Minél több élményben legyen része a gyermeknek, a családban, de az iskolában is. Hány önvallomást lehet olvasni gyermekek tollából „nem volt semmi élményem". A művelődés lehetőségénél sokat számít a lakás milyensége is. ,.A kis lakásban valamiből engedni kell. Rendszerint a kultúra húzza a rövidebbet. Ha ezen engedünk, nem leszünk sem szegényebbek, sem fáradtabbak.. ." 2 7 Sajnos, a gyakorlati élet azt mutatja, hogy a kis lakásokban ténylegesen szűkebbek a kulturálódási lehetőségek. Kevesen vallják azt, hogy a kultúra megszerzése az harc, külső körülményeink és belső restségünk ellen. A családi és iskolai nevelőmunka során ezért különösen arra kell törekedni, hogy a gyermekek magatartását szabályozó elemek minél sokoldalúbbak legyenek. „Mindaz, amit az életben értéknek tekintünk, irányt szab és erőt, energiát ad cselekvéseink, egész életvezetésünk számára. A személyi értékrendszer legfontosabb magatartást szabályozó elemei a tanulók életében: — azok a vágyak és igények, amelyeket az élettel szemben táplálnak, támasztanak ; — kulcsszerepet játszó és nagyra értékelt emberi kapcsolatok, s az ezek alapján kialakuló — személyi példaképek, eszményképek, — az életcélok és az életeszmény, valamint — a munkáról kialakított egyéni felfogás." 2 8 Nagyon tanulságos a vizsgálatnak az a része, amikor megkérdezték a szülőket, hogy az egyes gyermeki vétségeket milyen típusú büntetéssel sújtják. Az anyák 19%-a megveri a gyerekét, ha tiszteletlen, ha visszabeszél. Ezt tartják a legnagyobb gyermeki vétségnek, vagyis a felnőtt tekintély megsértését. Ha azonban nem tanul, ezért verést a családok 8,1%-ában kapnak a gyerekek. Nyilván nem arról van szó, hogy helyeselnénk azt, ha bármiért is verik a gyermeket, de mutatja, hogy a szülők e két vétség között melyiket helyezik előtérbe. Nem keresik a gyenge tanulmányi eredmény mögött a gyermek hanyagságát, mint gyermeki vétséget. Azt várják, hogy a tanító legyen szigorú, hiszen a szülő a gyermek tanulásában keveset tud segíteni. Ide kapcsolódnak azok a vélemények, amelyek megmutatják a tanító személyével kapcsolatos elvárásokat. „Három jellegzetes álláspont idézete közelebb hozhatja a tanítói magatartás követelményeit: szigorúnak kell lenni, ne sajnálja a pálcát, egyik tipikus ismétlődő álláspont. Ha a gyerekek nem tudnak valamit, olyankor meg kell nekik magyarázni szépen, nem pedig rászólni, megbuktatni rögtön. A tanítónak kedvesnek kell lenni. S a harmadik: legyen művelt, okos, szeresse a gyerekeket, a legszegényebbeknek is adja át tudását". 2 8 Nézzük meg számszerűen a követelményrendszert: 9