Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)
1973 / 1. szám - TANULMÁNYOK: - Sáfrán Györgyi: Karacs Teréz Békésen
merhetni, lelkének emelkedettsége, gondolkozásmódjának nemessége, szellemének törhetlen élénksége és az eszményi magasabb nemzeti mívelődési érdekek iránt folytonosan megőrzött szeretete, sőt több — folytonos munkássága . .. tiszteletemet, ha szabad így mondanom, szeretetemet ébresztették fel."(1885. aug. 31.) 8 Badics Ferenc (1854—1939) Fáy Andrásról készült könyvet írni, amikor 1885-ben az élő szemtanúhoz, Karacs Terézhez fordult kérdéseivel, hiszen Karacsék benső barátságban éltek Fáyval, nevelt lánya, későbbi felesége pedig Karacs Teréz barátnője volt. — Badics hamarosan megkapta kérdéseire <a feleletet. Karacs Teréz emlékírói módszeréről kísérőlevélben így ír: „valót fogok írni, nem mesét, mint mostanában, fájdalom, jeleseink életrajzába annyi hancegő dagály csúszik be, hogy az ily régen élő egyén, mint én, ha olvasom jeleseink ezen kigyalult életrajzát, mosolyognom kell." (1885. jan. 26. 3 — Karacs emlékezéseinek minőségére jellemző Badics köszönő elismerése 1885. febr. 6-án kelt levelében: „minden sora érdekel, itt kitoldja ismereteimet, amott egészen új adatokkal gyújt világosságot, másutt meglepetést, mert mindvégig egy regény izgalmas érdekességével van írva, szerkesztve. Azt hittem, elfogult vagyok, de feleségem is olvasta, s az is úgy volt, azaz még úgyabban. Azt a szegény ártatlan Zsuzsikát meg is könnyezte, milyen borzasztó lehetett az, hogy a kisfiát idegennek kellett mondania!" (1885. febr. 6.) 1 0 — Fáy u.i. a kitaníttatott kis parasztlányt tizenötéves korában magáévá tette s csak később, Karacsék rábeszélésére, vette feleségül. 1 1 Badics Ferenc gondosan megőrizte Karacs Teréz „Jegyzeteit", leveleit s azok, hagyatékával a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárába kerültek; legértékesebbjei megjelentek a Teleki Blanka és köre című kötet Karacs-anyagában. Id. Szinnyei József (1830—1912) — Régebbi irodalmunk, művelődéstörténetünk ma is nélkülözhetetlen adattára a „SZINNYEI": szerzőjének Magyar írók élete és munkái című 14 kötetes bibliográfiája, amely 1891-1914 között jelent meg s közel 30 000 író adatát tartalmazza. Élete e legnagyobb művéhez az 1880-as években javában gyűjtötte az anyagot. Folyóiratokban, napilapokban felhívásokat tett közzé, írók, tudósók számára kérdéseket juttatott el, pályaképeket, megjelent és és kéziratban levő művek jegyzékét, egyesekről és műveikről szóló irodalmat, gyászjelentéseket gyűjtött és dolgozott fel. A folyóiratokat és napilapokat — régieket és újakat — nemcsak átnézte, ki is cédulázta, anyagát rendezte. Lankadatlanul dolgozott, miközben beutazta az országot, hogy személyes kapcsolatok révén is bővíthesse anyagát. E mellett munkás mindennapjairól naplót vezetett. Ebben megemlékezik családja tagjairól, jelzi kinek írt s kitől kapott levelet, kivel találkozott, kiről mit hallott, beszélt s még azt is megörökítette, hogy mit ebédelt. . . Szinnyei levelezett korának minden, személyesen el nem érhető literátus emberével. A hozzá érkezett leveleket — mintegy 10 000 darabot — híven megőrizte. Levelezése a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárába került. Hagyatékának feldolgozója, az endrődi származású történészkézirattáros M. Kondor Viktória, e levelezés alapján derítette fel munkamódszerét, értékelte munkásságát. 1 2 Természetes, hogy id. Szinnyei József Karacs Terézt is felkérte adatok közlésére. Szinnyei kérdezett, Karacs sok ismeretlen adattal felelt. — Ha Karacs 80
