Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Gecsényi Lajos: Kocsis János

tartóztatta. A foglyokat megvasalva, gyalog hajtották Gyulára a királyi törvényszéki fogházba.

4 Néhány napos jogcím nélküli fogság után, mindhármukat szabadon bocsátották, de a választási munkát a kíméletlen hatósági terror következtében már nem lehetett folytatni. A letartóztatás brutális körülménye és a börtön, egészségét is megviselték. Erősen megfázott s 1926. december 13-án mellhártya-gyulladással a Rókuskórházba került. Január 7-ig nyomta az ágyat, amikor ismét felkelhetett. Alig épült fel, amikor mint a Titkárság tagját megbízták a KMP hazai pénzügyeinek kezelésével, intézésével. Ezt a munkát végezte január végéig, amikor a Bécs melleti Hütteldorf nevű falucskába hívták a KMP titkárképző tanfolyamára. E tanfolyamon volt hallgató Mózes Viktor, Venéczi János, Szerényi Sándor, Pusztai (Pipicz) József is. Az előadók a KMP vezetői — többek között — Kun Béla és Landler Jenő voltak. Az elképzelések szerint a tanfolyam résztvevői az újonnan szervezett budapesti és vidéki titkárságok vezetői lettek volna. Így Kocsis Jánost, az 1. kerület (I—

III. közigazgatási kerület) vezetőjének szemelték ki. Bécsből február 4-e után tértek haza, ki-ki a maga illegális útján. A hazatérést követően 20 nappal azonban a politikai rendőrség lecsapott az MSZMP funkcionáriusaira. Több mint 100 párttagot, a KMP és MSZMP közép- és felsőszintű vezetőinek nagy részét előállították a főkapitányságra. Február 27-én Garai utca 16. sz. alatti albérleti lakásán elfogták Kocsis Jánost is. A Zrínyi utcai főkapitányságon a detektívek borzalmasan megkínozták a lefogottakat, hogy minél több elvtárs nevét csikarják ki belőlük, öt is súlyosan bántalmazták, nem tekintve rokkant voltát. A rendőrség jelentései alapján a horthysta igazságügyi szervek elhatározták, hogy az első világháború idejében hozott — s törvénytelenül fenntartott — kivételes törvények alapján 32 kommunista és MSZMP-vezetőt statáriális bíróság elé állítanak. Április 12-én a Markó utcai törvényház esküdtszéki termében zárt ajtók mögött kezdődött a per, Szántó Zoltán és társai pere. Kocsis — Szántó, Poll Sándor, Szerényi Sándor, Vági István után az 5. rendű vádlott volt. Az ügyész „lázadás előkészítésére irányuló bűntettel" vádolta valamennyi kommunistát, amennyiben szervezkedésük célja egy új társadalmi rendszer megteremtése volt. Miként vádlott-társai, Kocsis János is bátran hangoztatta meggyőződését, feltárta a szörnyű kínzásokat, a sötétzárkában eltöltött 12 napi kínoztatását. Ugyanakkor büszkén vallotta magát kommunistának. A vádlottak következetes magatartása, a Kommunista Internacionálé által megindított nemzetközi tiltakozás elérte célját, a halálveszéllyel fenyegető statáriális bíróság helyett, az 1921: III. tvr.-ben leírt kommunista tevékenység miatt, rendes bíróság elé utalták az ügyet. Több hónapos tárgyalási szünet után, november 9-én a Budapesti kir. büntetőtörvényszék hármas tanácsa elé került a per. A fogoly kommunisták megtagadták a vallomástételt, hivatkozva a bántalmazásokra, de itt is hangoztatták meggyőződésüket. „Rám az a kötelesség hárul, hogy elsősorban a magyar kapitalisták osztályuralmát döntsem meg, azután végezzem ezt a munkát más országokban is." — mondotta a főtárgyaláson Kocsis János.

5 A törvényszék végül, mint a kommunista mozgalom egyik vezetőjét 2 évi fegyházbüntetésre ítélte. A tárgyalás utolsó napján, amikor az ítélethirdetésre került a sor a vádlottak — élükön Szántó Zoltánnal — hangosan és bátran éltették a KMP-t, a párt jelszavait kiáltották a bírák felé. Hiába próbálták őket a fegyőrök hallgatásra kényszeríteni, hiába büntette őket sötétzárkával a tárgyalást vezető bíró, hangjukat nem tudták elnémítani. Kocsis János a városi és falusi dolgozók testvéri szövetségét éltette, mire a tárgyalási elnök 3 nap sötétzánkára ítélte. Végül őt és társait is a fegyőrök úgy vonszolták ki a tárgyalóteremből.

6 A börtönélet, a váci fogház, a „gyűjtő" nem törte meg. Szorgalmasan tanult, olvasott, részt vett a kommunista börtönkollektíva munkájában. A hosszú megpróbáltatás után 1929. március 24-én nyíltak meg előtte a börtönkapuk, de csak azért, hogy a rendőrség Mosonyi utcai toloncházába kísérjék, majd öt évre kitiltsák Budapestről. Néhány napra elutazott szülőföldjére, majd március végén visszatért s a főváros környékén, Pesterzsébeten húzódott meg egy albérleti szobában, egyik elvtársa lakásán.

7 Amennyire egészsége, beteg tüdeje engedte kereste a kapcsolatot a kommunista mozgalommal. A párt hazai vezetői közül Boér Ferenctől kapott rendszeresen röplapokat, illegális sajtótermékeket, melyeket nemcsak elolvasott, hanem tovább is adott szóban, írásban egyaránt. Agitációja újabb 583;