Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Papi ravaszkodás a mozgalom ellen

— A másik része kérdésednek, Máté, ugyancsak az önérzettel kapcsolatos. De mondjuk jellemnek. Olyan különös, amit megérteni nehéz, esetleg csak következtetni lehet. Ahogy tapasztalhattam, az ő jelleme, melynek következéséből a viselkedése a gonosz ravaszság alázatba burkolásának olyan alkalmazása, amilyenre egyszerű pap nem is képes. Hogy ő velem szemben ennyire türelmes és „jótakaró" tudott lenni, annak következménye, amit már a tavasszal úgy érzem helyesen állapítottunk meg: egyelőre a szűzöves püspök magaslatára akar jutni, onnan pedig feljebb, a kalocsai vagy az esztergomi hercegprímási magaslatra. Először tehát Prohászka püspök némileg már járható útján szeretne úgy indulni, hogy első lépése is mutassa az eredményt, melynek reményében az egyházi főhatóság adományozta az apátplébánosi rangot. Mi az, amit neki mutatni kellene felfelé az egyház és az állam irányítóinak? Az, amit ő már a kapott dicsőségtől elkábulva ostobán elfecsegett és tett. Tehát: A háború sokféle gazsága, a forradalom felvilágosító hatása folytán meglazult vallás rendbehozása, a kommunista szellem teljes kiirtása. Első cselekedete, mint tudjuk, hogy hívei a kommunistákat gyalázó prédikálásaikat is végighallgassák, a templom ajtókat rájuk záratta. A lányokból megszervezte a Mária Társulatot. A már kamaszszá, legénnyé nőtt ifjúságból a Szent László, Szent Imre egyesületeket. Hatalma alá kényszerítette a tanítókat, óvónőket és mindenkit, akik kételkedés nélkül még hittek a vallásban, vagy valamilyen érdekből úgy érezték, jobb, ha nem ellenkeznek vele, mert a főpap keze hosszú. — Na, szaktársaim, nem sorolom tovább. Mindnyájan ismerjük törekvéseit, cselekedeteit ... — Igen, csak talán annyi esze se volt a nyáj összeterelgetésében, mint a tapasztalt juhász számadónak — szólt Uhrin Gyurka. — Ne haragudj, Pista koma, hogy közbevágok. De azért mondtam a juhász számadót, mert az idő előtt a még szűz jerkék közé nem engedi a kosokat. A Mária lányok között meg ott vannak az erőteljes fiatal papok. — Igen Gyurka, de azt még nem hallottuk, hogy Mihály a lányoknak szűzöveket rakott volna, mint Prohászka püspök hirdette és tán tette is. — Nahát! Érdekes — nevetett Büngös Illés. Na ha mán eszembe jött, kimondom: gyerekkoromban a gyomai tanyán voltam kondás. A gazdám szerette a birkát. Csak két kos volt a falkába. Hogy idő előtt eredményesen ne ugorhassanak az anyákra, vagy a jerkékre, bőrkötényt kötött a kosok hasára. Dehát Mihály mint a főpásztor, bojtárai ágyékára hiába kötne olyan akadályozó kötényt. Na, de mondjad Pista. — Ez, amit tudunk, még kevés ahhoz, amit várnak a főpaptól és amit ő is szeretne tenni. A legüdvösebb szerinte és fellebbvalói szerint is az volna, amit nekem ígérgetett. De szerinte is csak úgy lehetne, ha én vállalnám. Reménykedve, hogy elkábít, azután elcsábít a gondtalan megélhetés és országos szervezői ígérettel. Ennek előfeltétele lenne, hogy nyilvánosan térjek vissza az egyházhoz és tereljelek titeket is vissza a római akolba. Ennek érdekében tán ha szemibe mondtam volna: gazember, azt is eltűrte volna. — Az anyja kölykit öcsém — szólt Majoros Lukács bácsi —. Mintha csak Bakócz Tamást látnám. Ni csak. Milyen érdekes ez négyszáz év múltán. Akkor Bakócz Tamás mint a római pápa által keleti pátriárkává szentelt egyházi főméltóság, a bocskoros nemes Dózsát állította az általa megszervezendő jobbágy kereszteshadsereg fővezérévé. Terve szerint Dózsa jobbágyseregének a félholdhitű iszlámot kellett volna elpusztítani és elfoglalni Jeruzsálemet és a szent földet a kereszténység dicsőítésére. Ez az öntúlbecsülésében elvakult pap most azt akarja, te szervezz az agráproletárokból olyan erőt, amely előbb itt Endrődön, azután az országban pusztítaná ki a szegényekből a vöröscsillag hitét a keresztények dicsőségére és az ő magasabb rangra törekvése érdekében. Igazad van, Pista öcsém, ebben a papban is több a gonoszság, mint az értelem. De az igaz, ha nem ilyen, mint amilyen, ilyen fiatalon nem jut olyan magas rangra. Na, de nem folytatom. Hanem ha nem esne nehezedre, szeretném, ha megismételnéd a papnak mondott két utolsó mondatod. — Leírtam én, Lukács bácsi, elolvasom — szólt Polányi Máté. — Jól van, Máté, legalább hallom, jól írtad-e le. — Azt hiszem. Így hangzik: „A társadalomban, az uralkodó osztályok által meghatározott helyünk és feladatunk főtisztelendő úrnak nem engedi, hogy úgy érezze az erőszakkal ilyenné alakított életet, mint érzem én. Nekem pedig ez az emberiség 12* 579