Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szabó Ferenc: Egykorú népi gúnyvers Orosházáról, az 1848-as parasztmozgalmak kezdeti időszakából

SZABÖ FERENC: EGYKORŰ NÉPI GÜNYVERS OROSHÁZÁRÓL, AZ 1848-AS PARASZTMOZGALMAK KEZDETI IDŐSZAKÁBÓL Az 1848—49. évi polgári forradalom és szabadságharc megyénkbeli történetének szerteágazó forrásanyagában a korabeli önkormányzati, közigazgatási szervek iratai a legfontosabbak.

1 A 125 évvel ezelőtti eseményekről elsődlegesen a hivatalos dokumentumok alapján adhatunk a tények tekintetében pontos és hiteles, a több. irányú okokat és eredőket elfogadható teljességgel tükröző képet.

2 Gyakorta emlegetett tény ugyanakkor, hogy a hivatali ügymenetben keletkezett, legtöbbször szárazon, szenvtelenül fogalmazott, a jogszerű látásmódhoz igazított aktákból múltunk lényeges mozzanatairól, a mindennapok vagy a történelmi sorsfordulók jellemző kisebb-nagyobb dolgairól csak töredékesen tudhatunk meg valamit. Fokozottan érvényes mindez 1848—49-re nézve is. Az eseménydús, emberformáló időkből a néptömegek szándékának, véleményének, hangulatának változásait éppúgy, mint a forradalom politikai és katonai vezetőinek a nagyjelentőségű döntések és viták, a váratlan fordulatok kapcsán tanúsított magatartását az egykorú publicisztika, a politikai töltésű költészet alkotásaiból, napló jegyzetekből, magánlevelekből, később írt emlékezésekből ismerhetjük meg teljesebben, emberközelből. Különösen értékesek számunkra azok a nagyon csekély számban és elszórtan megmaradt korabeli írások — legyenek bármily kezdetlegesek is — amelyek a „köznép", azon belül is a forradalom után földesgazdává lett telkes jobbágyokon túli legszámosabb réteg, a kisvagyonúak és a nincstelen zsellérek nézeteit őrizték meg. A forradalmat vezető köznemesség vagy a közigazgatásban, egy-egy város, község közhangulatának alakításában fontos szerepet játszó, vékony vidéki értelmiség reagálása, lelkesedése vagy hallgatása a hivatalos iratokon kívül a 125 esztendővel ezelőtti lapokból s más forrásokból is rekonstruálható. Jól megmaradtak a népnek szánt s a kormány álláspontját, a szabadságharc hadieseményeit egyszerű nyelven megismertető, az irodalmi népiesség eszközeit nagy sikerrel alkalmazó — gyakran hírvers-jellegű — olcsó tömegkiadványok (vásári ponyvák) is.

3 A parasztságnak a forradalomról és annak intézkedéseiről kialakult véleményét, a szabadság ügyéért érzett lelkesedését — a ritka kivételnek számító egykorú írásos megnyilatkozások

4 mellett — elsősorban a gazdagon áradó s zömmel később született népköltészet, az íratlan költészet alkotásai őrizték meg.

5 Az alábbiakban egy mostanában előkerült

6 és az elmondottak alapján igen értékesnek minősíthető orosházi népi gúnyverset adunk közre. Szerzőjét nem sikerült kideríteni, nem nevezi meg magát. Feltételezésünk szerint egy olvasottabb parasztember vagy esetleg hazakerült nagyobb diák lehetett. Az utóbbi ellen s a parasztszerző mellett szól egyebek közt a vers következetessége az orosházi tájnyelvi ejtés (az erős í-zés) dolgában, legfőképpen pedig a gúnydal szemlélete, megállapításai. A szöveg helyesírása szintén a paraszti eredetre vall. (Közlésünkben az összes nyelvi jellegzetességeket meghagytuk, a nyilvánvaló helyesírási hibákat azonban kijavítottuk.) Ügy látszik, hogy a gúnyverset ismert nóták dallamára írta az ismeretlen szerző. A hírversek, kortesnóták esetében ez általános volt. A fennmaradt szövegben a verssorok, versszakok nincsenek megkülönböztetve, miután azonban egyértelműen elhatárolhatók, a közlésben sorokra és szakaszokra bontottuk. Az esemény, amelynek légkörét az eddig ismeretlen versezet is megőrizte, a márciusi forradalom utáni orosházi parasztmozgalmak legelső jelentősebb mozzanata volt. A 48 előtti évtizedek meg-megújuló jobbágyköveteléseihez kapcsolódó s az új 567;