Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - VITA - Szilágyi Miklós: A szokásteremtő és hagyományozó paraszti közösségekről

szerepe van annak a ténynek, hogy a népszokások jelentős részének organizációs egysége nem a város, hanem a földrajzilag körülhatárolható „kisközösség". A fonók, a játszók, majd a kocsmai bálok legény-, illetve leány-közösségei — a szokások gyakorlói és hagyományozói pl. következetesen ilyen körből szerveződtek, így megvolt a lehetősége annak, hogy ezen a közösségen belül integrálódjék, a mezővárosi közösséghez képest differenciálódjék a kultúra. A kérdéskör másik oldala: a társadalmi rétegekhez kapcsolható kisközösségek kultúrális különbségei inkább mennyiségi, mintsem minőségi jellegűek; főképp a haladáshoz való viszonyban (így a hagyomány intenzitásában) jutnak kifejezésre, s általában csak a kapitalizálódás hatására erősödnek fel. Az iparosokban, a paraszti társadalom legfelső, illetve legalsó rétegéhez tartozókban mindenesetre legelőbb kialakul a réteg-tudat, s ennek következményeként ezek a társadalmi rétegek szerveződnek új szokásokat teremtő „közösséggé", szakítva egyszersmind (legalább részben) a mezővárosi közösség egésze által kialakított erkölcsi regulákkal, normákkal, szokásokkal. (Az agrárszocialista mozgalmakat, a paraszttársadalmon belüli feszültségeket elemezve is végig kellene mindezt gondolnunk!) c) A városrészekhez, illetve társadalmi rétegekhez kapcsolható kisközösségek határai természetesen korántsem stabilak, merevek. Márcsak azért sem, mert egy tanyás mezővárosban az egyén egyszerre (vagy élete folyamán) több kisközösségbe is beletartozott. A nagygazda legény pl. künn a tanyán télen át együtt élt, azonos munkát végzett apja béreseivel, s természetes módon beletartozott a szomszédos tanyákon élő, esetleg nem is azonos nemzetiséghez tartozó gazdalegényekből és béresekből szerveződött „kisközösségbe", mely bizonyos szokások gyakorlásának és hagyományozásának egyetlen lehetséges „közege" volt. Ugyanez a legény városi lakóhelye szerinti közösségben s társadalmi rangja kínálta közösségben is otthonosan mozgott. Az ilyen „társadalmi mobilitásnak" messzemenő következményei vannak a népi kultúra alakulására. *** A Békés megyei szlovákok kultúra-hordozó és hagyományozó paraszti közösségének néhány jellegzetességét felvázolva látszólag messze kerültem a Krupa András megfogalmazta gondolatoktól. Nem mondtam meg azt sem, hogy mivel értek egyet, s mivel nem, abból, amit kifejtett. Egy rövid hozzászólás keretei nem teszik lehetővé, hogy pontról pontra haladva elmondjam egyetértésemet vagy ellenérzéseimet. Ezért csak összefoglalóan: mindazzal egyetértek, amit Krupa András (ha nem is mindig szavakban megfogalmazva elmondott a szokásteremtő és hagyományozó paraszti közösségről, de nem érthetek egyet akkor, ha a szokásokat, a hiedelmeket nem a konkrétan megnevezhető közösség megnyilvánulásaiként interpretálja.