Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Sass Ervin: Már nem a lehetetlennel csatázunk

ráfiai szakkört. Kiderült, hogy erre nincs szakember Szeghalmon. Aki csak egy kicsit ismerné a népművelést, megdöbben. „Életmód és kultúra, az új munkaalkalmakkal megváltozott életmód közművelődési eszközökkel való tervszerű befolyásolása" — talán még egy nagy létszámú munkaközösség számára is hatalmas feladat lenne. A megye lakossága négyszázötvenezer. A szeghalmi igazgató egyedül próbálkozott a „befolyásolás" módszereire rájönni. Pedig még fel sem mérte, mi a dolga. Nem is mérhette fel egymaga. És senki sem lesz képes erre egyedül. Űjabb bizonyíték: ott kezdődne a közművelődés megújulása, ha rájönnénk végre: adottságok, lehetőségek nélkül nem megy! Sándorné mondja: megalakított egy szűkebb munkaközösséget: egy orvossal, két pedagógussal, három ÁFÉSZ-dolgozóval. Szebellédi János, a szeghalmi ÁFÉSZ igazgatója évek óta foglalkozik szociológiával. Mindenek előtt a megfelelő szakirodalom megismerését tartják szükségesnek... Hát kérem, majd kialakul. Helyes viszont, hogy nem a harmadik emeletnél kezdik. Hogy mikor születnek az egész megyére kiható tapasztalatok, módszerek ésatöbbi? Idővel bizonyára. A másik bázismunka, a műszaki szakkör. Papp Sándor szakkörvezető írja 1972-ről szóló jelentésében: „Célunk az emberek univerzális technikai érdeklődésének kielégítése ... Felnőtt és ifjúsági szakkör alakult. Alapvető a barkácsolás. Kezdetben sok érdeklődő volt, de a kötött időpont senkinek sem felelt meg... összegezve: a műszaki szakkör bázistevékenységet nem folytatott. Nem is folytathatott, mert tapasztalatok nélkül nehéz jó tanácsot adni... A lakosságot bevonni az alapvető technikai ismeretek megszerzésébe, még messze látszik. Egy kis csoport aktív foglalkoztatásával is számtalan probléma van. Egyetlen jelentős eredményünk, ha nem is önállóan, de rendeztünk egy kiállítást." A szakkör megjelölt hatósugara: a szeghalmi, a békési és a szarvasi járás ... A harmadik: a honismereti bázistevékenység. Talán ez a legjobb, legaktívabb, ök is kapják ezért a legkevesebb támogatást, évi 10 ezer forintot. Miklya Jenő, a művelődési központ munkatársa a szakkör vezetője. Terjedelmes és világos jelentésben összegezte 1972-őt. Tavaly tavasszal végezte az első felmérést három járás területén, mert ez a bázismunka is három járásra orientálódik. Megállapítja, hogy „a művelődési otthonok csekély számban használják ki a honismeret körébe tartozó nevelési lehetőségeket... A kiszállást többféleképpen próbáljuk megoldani. Volt rá eset, hogy a megyei könyvtár mikrobuszára kértük föl magunkat, utaztunk magánautóval, baráti alapon, míg az elérhető helyekre autóbusszal, vonattal." Kitűnő elgondolásuk, hogy a honismereti mozgalmat elsősorban az iskolákra javasolják építeni, ugyanakkor jó a kapcsolatuk a vésztői, okányi és a füzesgyarmati művelődési otthonokkal is. Vésztővel már konkrét munkakapcsolatot teremtettek: közreműködtek a Sinka István születésének 75. évfordulóján rendezett ünnepségen. Most azt keresik, hogyan erősíthetnék ezeket az állandó munkakapcsolatokat, mert csak levelezgetni, az is a tett halála. És minderre ők kapják a legkevesebbet, évi tízezret. Mire is lehet azt egyáltalán felhasználni? Körvezetői tiszteletdíjra, egy-két vonat, vagy autóbuszjegyre, kiadványok vásárlására. Hiszen havi 833 forintról van szó ... Az új igazgató tervei mögött mégis csalhatatlanul ott érezni a megvalósíthatóságot. Szépíteni szeretné a művelődési központot, ahol se szakköri szoba, se klub. (Az irodalmi színpad például a központban levő presszóban [!] próbál, nyitásig.) Baletttanfolyamot szerveztek, három csoportban, még Kertészszigetről is bejárnak buszszal! Van már német nyelvtanfolyam, gyermek és felnőtt is, megalakult az ifjúsági klub, végeredményben a gimnázium jött át ide Sándornéval, a tanárnővel együtt. Különböző ifjúsági munkacsoportokat szerveznek a klubbon belül, aki fotózni szeret, azzal ismerkedik, aki a szociológiát kedveli, csinálja azt, aki barkácsolni szeret, barkácsoljon. A színjátszók is újraszerveződtek. Nem minden, amit felsoroltam, de mind az élet jele, az akarásé. Lassan akarnak építkezni, csodákat azonban nem várnak. Sem bázis-ügyben, sem a helyi közművelődésben. Mert azért még mindig kevesen vannak, és a közművelődés társadalmasítása sem olyan dolog, hogy csak kimondjuk, és már van is. A költségvetésből hiányzó ez évi 263 ezret is elő kell teremteni, jó szervezéssel, jó műsorokkal, művelődéspolitikai elveink körén belül. Ez a legnehezebb! A szeghalmi példa azt is bizonyítja, hogy művelődési otthonainkban a költségvetésből hiányzó sok tíz, sőt több százezer forint a művelődéspolitikai buktatók, félresiklások legfőbb okozója. 543;