Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Székely György: Emlékezés Márki Sándor történész munkásságára

maradt. Számonkérte a szerző kezébe került anyag ellentmondásai feletti átsiklást is, mind az alföldi hadjárat, mind Erdély vonatkozásában. Ez volt tehát a polgári történetírás hivatalos állásfoglalása a teljes Márki-műről. De volt megértőbb polgári megnyilatkozás is Márki munkájáról. Ezt az álláspontot a fiatal Pethő Sándor fejtette ki. Írásában éppen azt emelte ki, hogy Márki „a rendelkezésére álló kútfők szikár törmelékeiből végre összeállította ennek a mozgalomnak viszonylagosan reális mozaikját". Ezért a monográfiát „illetékes és objektív" méltatásnak minősítette, elfogadva 1514 harcait a magyar történelem „kétségtelenül leghatalmasabb szociális forradalma" gyanánt. Igaz, hogy Pethő azért is dicsérte Márkit, mert egy ellenkező szélsőségtől, sőt Pethőtől nevén nevezve, a történelmi materializmustól is tartózkodott, mégis azt méltatta benne, hogy műve „a tudatlanság, az osztálytörténetírás vaskos elfogultsága és egy méltatlan politikai reakció vádjai" által eltakart Dózsát és a parasztforradalmat ásta ki. Pethő bizonyítva látta, hogy „volt vezérelv ebben a forradalomban", éppen a Ceglédről keltezett manifesztumról írván. Ez az ismertető kétségtelennek látta, hogy a nagybirtoknak milyen szerepe volt az események okozói között, de azt is, hogy a felkelő hadjárat „tervszerű művelet" volt, amelyben „a tömegek spontán áldozatkészsége" is szerepet játszott. A székelység szerepét, példáját Pethő éppen ellenkezőleg látta a felkelés ideológiai kibontakozásában, mint a nemleges álláspontra helyezkedő Závodszky. Érdekes, hogy a marxista történeti felfogástól magát hangsúlyozottan elhatároló Pethő Sándor mégis azt vonta le akaratlanul is Márki műve vonalvezetéséből és bizonyító anyagából, hogy „a magyar kiváltságosak osztályérdeke oly koherens erő, amely a politikai ellentéteket a veszedelem idejére teljesen közömbösíti", így lehetett Szapolyai a megtorló feudális erő.

9 Mialatt azonban a polgári történetírók nézetei összecsaptak Márki műve értékelésében, ő maga ismét tanúsította, hogy álláspontja szerint lezárt mű nincs. Nem bírálói igényei, hanem a maga bővülő érdeklődése, kutatási lehetősége szerint haladt. így a parasztháború 400 éves jubileumára annak hadtörténeti és külpolitikai körülményeit tárta fel bővebb anyag bevonásával. Maga is ahhoz az eredményhez jutott, hogy a pápa „a tervezett szent háborúban a már kihirdetett magyar keresztes hadjáratnak nagyobb jelentőséget nem tulajdonított". Hangsúlyozta a parasztháború okai között azt, „hogy a török ellen összecsődített kereszteseket hazaparancsolták". Ezek az újabb eredmények csak tovább gazdagították és sokoldalúbban bizonyították álláspontját.

1

0 Egyidejűleg azonban a munkásmozgalom oldaláról is hangzott el állásfoglalás Márki művéhez. Csizmadia Sándor egy kisebb — a Népszava könyvkereskedése által kiadott — könyvvel emlékezett az évfordulón a nagy magyar parasztforradalomra és Dózsára. Ennek a külön munkának szükségességét olcsóságával is indokolta, hiszen a polgári írók erről a tárgyról írt munkái rendkívül drágák, Márki új munkájának ára egy munkás egész heti keresetét is felemésztené. De a munka olyan nagy is, és olyan módon írta Márki, hogy nem nagyon érthető egy munkás számára. Kétségtelen, hogy ezek a szempontok indokolták volna egy marxista mű írását és eljuttatását a proletariátushoz, szegényparasztsághoz. Furcsállani kell azonban, hogy miközben Csizmadia könyve adatait — mint maga írja — Márki Sándor: Dósa György című munkájából vette, maga is elmond olyan bírálatot, amivel a polgári kritikusok is kitettek magukért nemzedékről nemzedékre. Csizmadia különválasztja a szer504;