Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - TANULMÁNYOK: - Elek László: Petőfi Sándor (1823-1849)

Érthető, hogy ez a mindenre reagáló, mindent határozott logikai és érzelmi rendszerbe fogó szenzibilis lélek hamarosan túl kellett hogy jusson a kezdő éveknek a magyar népköltészeti gyűjtés első sikereitől is kedvezően befolyásolt népdal-kultuszán, bármennyire harsány riadója volt az a plebejus népiesség irodalmi irányzatának. Ezt követelte az az egyre jobban tisztuló felismerés is, hogy a parasztság, a nép sorsa akkor is központi szerepet kell hogy kapjon a megkésett polgári átalakulásban, ha a mozgalmat erős polgárság híján a progresszív nemesség vezeti is. Különben az egész Kelet-Európa ideológiai fejlődése is azt igazolta, hogy a költészet mindenütt előtte járt a politikának. A népköltészeti gyűjtések és a nyomukban kivirágzó népi irodalom hatására változott-formálódott a társadalmi tudat, és vált alkalmassá a liberalizmus, majd a népbarátság, végül a plebejus demokratizmus befogadására. Ezt igazolta Kollás és Stur és Jankó Král tevékenysége a szlovákok körében, Anton Panné és Balcescué a románoknál, ezt hirdette az emigrációba kényszerült lengyel óriások munkássága: a Petőfihez hasonló elvi tudatossággal harcoló Miczkiewiczé, sőt a Szlováokié és Dembrovszkié is, de erre vallott Sevcsenko, Puskin és Nyekraszov költészetének a tendenciózussága is a cári Oroszországban. Ez a sajátos helyzet magyarázza, miért akarta Petőfi uralkodóvá tenni a népet a költészetben, és miért láthatta ennek egyenes folytatását abban, hogy később a politikában is övé lesz a vezető szerep. Ennek a nagy célnak az eléréséhez természetesen nem adhatott már kellő hathatós segítséget a kristálytisztaságú, könnyed, légiesen finom népdalforma. Nem segíthette elő a költő egyre mélyülő politikai tudatosságának, filozófiailag is megalapozott szabadságeszméjének, véres látomásainak -a kifejezését. Petőfi maga is jól érezte ezt. Tudván tudta, hogy lantjának fegyverré kell válnia, hiszen ... a század viselős, Születni fognak nagyszerű napok, Élet-halálnak véres napjai s ennek a szolgálatába kell állítania azt. Még alig több, mint 23 éves, s álmaiban már „rabnemzetek bilincsét" tördelte, és az élet zajából a jövő harsány szózatát hallotta ki. Azt, hogy . . . a népek felemelik A föld porába gázolt fejőket, S végigmenydörgik a föld kerekén: „Legyünk rabokból ismét emberek!" Tudta azonban azt is, hogy ezért a győzelemért sok vért kell áldozni. Nem úgy jön el, ahogyan az utópista szocialisták és az utópista kommunisták vélték: vér nélkül, vagy mindössze 2 napos harc árán. Ö tudta, nem lehet az elnyomó zsarnokok emberiségre javulására várni. Avallotta: 4