Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Becsei József: Békés megye külterületi népessége

A két északi járás — a szarvasi és szeghalmi — (9. táblázat) népesség-koncentrálódásában ellentétes tendenciák érvényesülnek, mert a szarvasi járásban a belterületi népesség jelentősen nőtt, míg a szeghalmiban — hasonlóan a mezőkovácsházi járáshoz — jelentősen csökkent. A 6. ábrán fehéren hagytam azon települések jelölését, amelyekben az össznépességen kívül a belterületi népesség száma is csökkent 1960 és 1970 között. Nagyon szemléletesen tűnik ebből ki, hogy a megye északi és déli területein településeik nemcsak összeségükben (kül- és belterület együtt) fejlődik viszsza, hanem maga a zárt település is. Ezzel szemben a többi területen a zárt település fejlődő. 1960 és 1970 között a megye összes népessége 21 798 főve* csökkent, s ennek 35%-át (7620 fő) tette ki a belterületi népességcsökkenés, amely összesen 30 települést érintett. A tanyai népesség megyei szintű csökkenése a felszabadulás után a tanyai gazdálkodási és települési rend bomlásának a következménye. Az egyes települések esetében azonban a tanyai népesség abszolút és relatív számának csökkenését új községek létrehozása is eredményezte. A felszabadulás után 17 községünk jött így létre, amely 15 településben eredményezte a határ területének és a külterületi népességnek a csökkenését. (Hogy ez mennyivel csökkentette az illető települések tanyai népességét, azt csak megközelítő pontossággal tudjuk meghatározni.) A fent említett 17 új község közül 11-ben csökkent a népesség 1949 és 1960 között. Így, ha ezen települések 1960. évi összes népességét az „anyatelepülések" külterületi népességének tekintjük, közel valós számot kapunk. Eszerint Békés tanyai népessége 1949-ben 12 989 fő volt, 1960-ban 12 590, tehát a tényleges csökkenés mindössze 399 fő lett volna. Valójában Békés tanyai népessége lecsökkent 4038-ra, de eredeti határában a tanyán élők száma 9826, vagyis „nagy Békés" területén a külterületi népesség tényleges csökkenése 3163 fő volt. A területi csökkentés nélkül tehát Békés összes lakóinak (34 255) 36%-a élt volna külterületen, ezzel szemben — a közigazgatási rendezés jóvoltából — csak 18,6% volt 1960-ban a külterületi népesség aránya. Ez tehát azt jelenti, hogy a városok statisztikailag kimutatott szerkezete lényegesen különbözött a valóságos helyzettől, hiszen Békés éppen úgy, mint Békéscsaba, Dévaványa, Füzesgyarmat vagy Szarvas továbbra is anyatelepülés maradt az adminisztratív úton 5—6 évvel korábban leválasztott tanyavilágnak. Ez a helyzet megmaradt mindaddig, amíg az új igazgatási egységek zárt településrésze meg nem erősödött. Ez pedig csak a jelen évtizedre következett be. 1960-ban még 17 községből 8 tartozott a formailag önálló igazgatási egységek közé, de 1970-ben már csak öt sorolható ide (Csárdaszállás, Kétsoprony, Tarhos, Nagykopáncs és örménykút), ahol a belterület fejlettsége még mindig alacsony színvonalon áll. (11. ábra) Foglalkozási szerkezet A külterületi népesség csökkenése — eltekintve attól, hogy adminisztratív intézkedések, vagy tényleges csökkenés eredményezte — és a gazdasági jelleg átalakulása lényegesen módosította településeink szerkezetét. Részben az egykori agrárvárosi szerkezet felbomlott, másrészt az iparosodás következtében a települések között új funkcionális összekapcsolódások születtek meg. 493;