Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Becsei József: Békés megye külterületi népessége

gyánban 36, illetve 15 volt az erdők területére települve, Mezőberényben 53. Vagyis a tanyafejlődés első szakaszából kimaradt Békés megye északi része és a volt Bihar megyei területek, ugyanígy a volt Arad és Csanád megyei falvak többsége is. Csakhogy ennek oka egészen más volt a megye északi és keleti részeiben, mint a déli részeken. Amíg az előbbi területeken a természeti viszonyok, nevezetesen az állandó, vagy időszakos vízzel borítottság jelentette a tanyakeletkezés legfőbb akadályát, addig a déli területeken részben az alacsony népességszám, részben a birtoklás rendje képezte a legfőbb akadályt. Amint azonban a XVIII. század végétől, de főképpen a XIX. században megindult a benépesülés, megszaporodtak a tanyák is, annak ellenére, hogy az itteni településsűrűség ezt nem indokolta. A XIX. század végére a nagy arányú árvízmentesítések befejeződtek, s igy a megye keleti területei is a földművelés színtereivé váltak. Erre az időre a békési löszhátság földművelő kultúrájú területein a tanyák száma jelentősen megszaporodott, amint erről az ekkori katonai térképfelvételek tanúskodnak. Továbbra is kivételt jelentettek azonban azok a területek, amelyek földesúri birtokokat képeztek (3. ábra). A külterületi népesség azzal is megszaporodott, hogy a majorok építésével a földet művelő cselédséget a birtokosok ide telepítették. A századfordulón a tanyakeletkezésnek új hulláma az árvízmentesített területek felé indult meg, bár jelentős hányadukon majorsági gazdálkodás honosodott meg. Mivel a tanya a paraszti gazdálkodás keretei között jött létre, s annak igényeit volt hivatva kielégíteni, a mai szocialista viszonyok között gazdasági alapja és funkciója lényegesen módosult, éppen ezért kerül újabban mind többször és többször a gazdasági szakemberek vizsgálatának horizontjába. De a vizsgálatot az is sürgeti — s ez a kérdés másik oldala —, hogy a tanyai lakosság kulturális, egészségügyi stb. igényének kielégítése e települési rendszer keretei között szinte áthághatatlan akadályokba ütközik. Márpedig a szocialista társadalom lényegéből következik a dolgozók anyagi és kulturális felemelkedésének szükségessége. Ebből a szempontból — mint ahogyan azt Mocsár és Tarr a „Tanyavilág — bomló világ" c. könyvükben hangsúlyozzák, a tanyarendszer egyúttal társadalmi probléma is. De mindinkább erősödik a tanyai lakosságban is a kultúráltabb életkörülmények utáni aktív vágy, bár a háztáji gazdálkodás jelenlegi keretei — erről még később esik szó — még olyan anyagi előnyökkel kecsegtetnek, amelyek visszahúzó erőként hatnak a zárt településbe való beköltözéssel szemben. „Marasztalást" jelent az is, hogy a zárt településben — különösen a nagyobb lélekszámúakban — nem tudják a beköltözni vágyók lakásszükségletét kielégíteni. Továbbá úgy vélem, s ezt statisztikai adatok is támogatják, hogy a tanyánlakást a kisebb (1—2000 fős) falvakban előnyben részesítik a zárt településbe való beköltözéssel szemben azok, akik eddig is tanyán laktak. Ennek az az oka. hogy az ilyen kicsi falvak viszonylag kevés szociális előnnyel kecsegtetnek, legalább is jóval kevesebbel, mint amennyi gazdasági hátránnyal jár az oda való beköltözés, illetve mint amennyi előnnyel jár a tanyán lakás még jelenleg is. A tanyai település, de általában a mezőgazdasági településhálózat problémájának megoldása nemcsak tudományos kutatás kérdése, hanem igen ko473