Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Becsei József: Békés megye külterületi népessége

Azonban a földművelés térhódításával, a föld értékének növekedésével párhuzamosan egyre nagyobb jelentőségre tett szert a földbirtokosok saját kezelésében lévő földterület is. Ennek következtében egyre jelentősebb szerephez jutott a majorsági gazdálkodás is, s ennek következtében a földbirtokosok egyre több és több cselédet telepítettek birtokaikra, vagy az ún. cselédfalvakba. Így a külterületi lakosság fogalomkörébe az itt élő, jelentős számú népességet is be kell sorolnunk. Végső soron tehát a külterületi népesség alapvetően a tanyasiakat és a nagybirtokokon élő majorsági lakókat foglalja magában. Ezen utóbbiak száma a XX. század elején mintegy 25—30 000 fő volt a mai Békés megye területén. A török pusztítása olyan nagy mértékű volt ezen a területen, hogy az alapvetően megváltoztatta a megye egész települési rendszerét. Amíg a török pusztítása előtt a településrendszert az jellemezte, hogy azok elsősorban a folyók ártérperemeire telepedtek, a településsűrűség bár lényegesen nagyobb volt, mint a mai, de még mindig alacsonyabb, mint a Dunántúlon vagy az északi területeken, addig a török pusztítása után az egykori falvak túlnyomó többsége elpusztult, így a településrendszer csomópontjait a megmaradt, illetve gyorsan újratelepülő néhány település alkotta. Az új települési rend csomópontjává ezen néhány község vált. A XVIII. század elejétől kezdődően a fejlődést az jellemezte, hogy a nagy határokon részben tanyák keletkeztek, részben új községek települtek, illetve egyre nagyobb területek kerültek a majorsági gazdálkodás keretébe. A megye falvainak kialakulásában három nagyobb hullámot különíthetünk el. (1. ábra) Az első a XVIII. század, a második a XIX. század középső időszaka, s végül a harmadik a felszabadulás utáni évtized. A tanyák keletkezése azonban nem tartott párhuzamot a falvak keletkezésével, mert tanyák olyan területeken is keletkeztek, ahol falualakulásra csak később került sor. Így a II. József kori katonai térképfelvételen szállásokat találunk Kondoroson (157 db), Csorváson (129 db), Mezőkovácsházán (3 db), Medgyesbodzáson (9 db), Nagykamaráson {47 db), Nagybánhegyesen, Kunágotán, Dombiratoson, Dombegyházán 10—10 db-ot, ugyanakkor, amint azt az 1. ábra mutatja, itt községalakulásra csak a XIX. század folyamán került sor. Ezen települések többsége kincstári tulajdonban volt, s bérlők művelték, illetve műveltették. Falualakításra csak akkor került sor, amikor e bérlők nagyobb arányban telepítettek ide főleg kertészeket. Az itteni tanyák tehát előbb keltkeztek, mint ahogy a zárt településű központ létre jött volna. Más a helyzet azokkal a falvakkal, amelyek 1945 után jöttek létre, bár ezek is az előbbi kategóriába tartoznak, de egyrészt ezek a tanyák egy zárt település központhoz kapcsolódva születtek, s 1945 után mesterségesen választották le őket. A XVIII. század folyamán a népesség tanyára való kiáramlásának 8 nagyobb központja volt; így: Békés, Békéscsaba, Mezőberény, Szarvas, Orosháza, Gyula, Battonya, Tótkomlós. Jól szemlélteti a jelzett kori állapotokat a II. József korabeli katonai térképfelvétel (2. ábra), amely szerint egyáltalán nem volt szállás az alábbi települések határában: Endrőd, Gyoma, Szeghalom, Vésztő, Okány, Sarkad, Sarkadkeresztúr és Doboz. A többi település határában a szállások száma az alábbiak szerint alakult: Békés 243, Békéscsaba 268, Szarvas 57, Orosháza 85, Csorvás és Kondoros pusztán 157, Gyula 46, Elek 14, Tótkomlós 71, Battonya 31, Dombegyháza 10, Kamarás puszta 47, Méhkeréken és Köte469