Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Daka István: A gyomai jobbágyság katonatartási terhei a 18. században és a napóleoni háborúk alatt

bői esetleg arra lehet következtetni, hogy akik nem bírtak állami terheiknek eleget tenni, azokat egyszerűen elvitték katonának.24 1789-ben Gyomán sok jobbágynak még a vetőmag sem maradt meg a katonai adminisztrálás végett, és a jobbágyokat a földesúrhoz küldték vetőmagért, aki természtesen kihasználta a lehetőséget és jó drágán adta a zabot, búzát és árpát.25 Az igásállatoknak nem maradt takarmány, „ ... már most sem egy szál szénánk mivel az új még nem acceptáltatott, s§m egy szál abrakunk nintsen, sőt pénzen sem kaphatunk" — panaszkodtak a gyomaiak.2G A deperdita, a porciószedők csalása, lopása gyakori volt, ami csak fokozta az adózók elkeseredését. Porcióból ritkán fordúltak elő olyan esetek, hogy a falura kivetett mennyiséget nem adták be, mert a legszigorúbb intézkedésektől sem riadtak vissza. 1730-ban pl. a megye kihirdette, hogy amely község a katonaságnak a szénát és az abrakot rendesen szállítani nem fogja, annak bírája 30 botot kap.27 ha a szalma alkalmatlannak fog találtatni és be nem fog vétettni, annak mind az árát, mind pedig odavltelének fuvarját a bírák fogják a magukéból megfizetni."28 A porcióadással sem merültek ki a katonatartás terhei, mert nemcsak a jobbágy terményét vették el, hanem idejét, igásállatait és teljes fogatát is. A porciót el kellett szállítani rendeltetési helyére és ha a katonaság vonult, a jobbágyot vették igénybe a fuvarozásra. A jobbágy fogatát is igénybe vevő szolgálat volt a forspont. A jobbágy számára a katonatartás terhei között a legsúlyosabbat jelentette, mert a legfontosabb munkaeszközét, az igásállatát vették igénybe, amelyek a hosszú és rossz utakon kimerültek, nemegyszer elpusztultak, ami a jobbágygazdaságra végzetes lehetett. A hatóságok minden helyiségben összeírták a haditerhek hordozására alkalmas lovakat és ökröket, hogy előre tudják, melyik helység hány szekeret tud kiállítani, ha a katonaságot vagy porciót kell szállítani.29 A gyomai jobbágyok is gyakran résztvettek a katonaság fuvarozásában. A példának okáért csak egyet említek 1810-ből, amikor az Arad megyéből elvonuló császári csapatok reserváját január 13-án, 17-én és 18-án, a tél kellős közepén, minden nap 32 szekérrel Pestre kellett szállítani.30 Elképzelhető, hogy ez a hosszú út mind az emberre, mind az állatra milyen megerőltető volt. Természetesen a Gyomán bekvártélyozott tisztiurakat is mindig a jobbágyoknak kellett szállítani.3i A forspont súlyát is elsősorban a jobbágyok alsó rétege érezte. Ezt igazolja a szolgabíró levele a gyomai elöljárókhoz: „Azonban úgy veszem észre, hogy kiváltképpen Gyomáról csak a csekélyebb értékű lakosok vétettek el egész erelyekkel, akik pedig két s több sessió földet birnak, három lovu szekerekkel be akarják érni. Ebben ezért az egyenes proporciót a bíráknak recomendálom."32 A gazdagabbak mindig előnyösebb helyzetben voltak és könnyebben találtak kiutat a feudális terhek alól. Mivel ők rendelkeztek pénzzel, sok esetben megmenekültek a terhes és hosszadalmas fuvarozásoktól. Például azt csinálták, hogy amikor Temesvárra kellett szénát vagy abrakot szállítani, elmentek és megvették a közelben és ezzel elkerülték a hosszú fuvarozást. Ugyanakkor olyan bizonylatot kértek, mintha otthonról szállították volna, hogy a fuvardíjat Gyomától Temesvárig kapják.33 A szegényebb jobbágyoknak az ilyen fogásokra nem volt lehetőségük, mivel nem rendelkeztek pénzzel. Mivel a telkesjobbágyok gazdagabbjai ilyen és más módon kihúzták magukat a forspont kötelezettsége alól, az a fél- és negyedtelkesekre hárult, akik közül Gyoma nehezen tudta a szekereket a kívánt számban kiállítani. 1789-ben Szegedre kellett gabonát szállítani a katonaság számára. Kígyósra egy „figyelő embert" állított a megye, hogy feljegyezze az egyes helységek által küldött szekerek számát. A figyelő ember úgy nyilatkozott, hogy egyetlen gyomai kocsit sem látott reggeltől késő estig áthaladni.34 a járási szolgabíró gyakran panaszkodott a gyomaiakra, akik különböző formákban fejezték ki tiltakozásukat a forspont ellen. 1789-ben történt, hogy az úton felrakott terheiket lerakták és elhagyták, 11 kocsi pedig ugyan elindult, dé nem érkezett meg Temesvárra.35 Egy másik alkalommal a kanizsai réten két szekeret meggyújtottak rakományával együtt, de nem tudták megállapítani, hogy gyomai vagy tárcsái lakosok voltak-e.36 A hosszú, járhatatlan utakon a jobbágyok ökrei, lovai sokszor elhullottak és a gazdasága került veszélybe, mert ha nem tudott kötelezettségeinek eleget tenni, először a faluközösség, később pedig a földesúr vette el a földjét. 1737-ben a megye 25 ökrösszekeret küldött Nizzába és az úton 32 ökör elpusztult.37 Gyomán is elő380