Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Daka István: A gyomai jobbágyság katonatartási terhei a 18. században és a napóleoni háborúk alatt

természetesen a sorshúzás sem tette lényegesen emberségesebbé a katonaállítást, mert akikre a sorshúzás esett, azokat továbbra is erőszakkal vitték el, hiszen a megye által megkövetelt számnak ki kellett lenni, és ha a bíró nem akarta, hogy őt magát állítsák katonának, továbbra is adminisztratív eszközökkel kellett fellépnie. Majdnem ez történt a gyomai bíróval is 1787-ben, amikor a főszolgabíró többszöri felszólítás után megfenyegette a bírót: „Öcsöd a kívánt egy recrutát máirégen kiállította, Gyoma pedig hallgat mindez ideig, és nem győzök eleget firkálni, hanem negyed nap alatt Gyulán nem lészen, a bírót magát állíttatom be helyette."'! Katonának a falu elöljárói általában a szegény családok fiait igyekeztek jelölni, akiket gazdaságilag nélkülözni tudott a l'alu közössége, mivel csekély gazdaságuknál fogva sem az állami, sem a földesúri tartozásokhoz nem járúlhattak lényegesen hozzá. Természetesen a politikai szempontokat sem hagyták figyelmen kívül, mivel a falu nincstelenjei az elégedetlenek és a feudális rendszerrel leghamarább szembefordulok táborát szaporították. 1738-ban egy verbuválás alkalmával 23 gyomai legény fogtak be, akikről a falu elöljárói úgy nyilatkoztak, hogy ezek mind olyanok, akiknek különös hibát találtak."•"> Ezeket a különös hibákat a falu legszegényebbjeire sütötték rá. Ezzel szemben a gazdagok fiai könnyen elkerülhették a katonaságot, mert a falu bíráját nem volt nehéz megvesztegetni. A falu gazdagabbjainak elmondta a verbungkomandó érkezésének időpontját, és fiaik időben elhagyhatták a falut, vagy egyszerűen a bíró kihagyta a gazdagok fiait a listáról. 1788-ban Belitzay József szolgabíró figyelmeztette is ezen ügyben a gyomai bírót. „A gazdák fiait éppen nem kelletik takargatni, hanem akinek 3—4 fia vagyon, abból egyet el kelletik venni, úgy ki fog telni a recruták száma."

0 A katonáskodás időtartama sem volt meghatározva, így a besorozottak nem tudhatták, hogy mikor kerülnek vissza családjukhoz. Gyomán az 1816-ban összefogott 11 legénynek azt mondták, hogy a háború befejeztével hazajöhetnek. Ez természetesen csekély vigasz volt, meit senki sem tudta előre, hogy meddig tart a háború, egyáltalán túléli-e és ha igen, a császár nem kezd-e másik háborút. 1803ban 17 legényt fogtak össze és vittek katonának, és 1812-ben még nem jöttek haza. Az 1812-ben besorozott 33 személyt pedig 1816-ban hazaengedték.' Tehát teljesen bizonytalan volt a katonai szolgálat ideje. A besorozottak élete a hadseregben is nagyon nehéz volt, mert embertelenül bántak a közkatonákkal és az emberi erőt meghaladó igénybevételnek voltak kitéve. A szegények fiai gyakran a szökést választották, ami ha nem sikerült súlyos büntetéssel járt. Nemcsak a verbuválás elöl szöktek meg, hanem ha alkalom nyílt rá, a hadseregtől is. 1814-ben Szilágyi Ferenc megszökött a katonaságtól, majd elfogták. Az elfogatását követő vallatáson azt mondta, hogy 24-en szöktek meg és a szökés okául a következőt mondta: „...nem állhattam a sok gyaloglást és a sok verést."^ A lakosság számára a katonatartás súlyos terhét jelentette a beszállásolás. Kaszárnyákat a 18. században még nem építettek, a katonaságot magánszállásokban kvartélyozták. Mária Terézia 1766-ban elrendelte, hogy minden község egy-egy kvártélyházat tartozik fenntartani, de ezekbe csak a tiszteket szállásolták el, a közkatonák továbbra is a lakosságnál nyertek elhelyezést és a jobbágyoknak kellett eltartásukról gondoskodni.O 1766-ban Gyomán is felállítottak egy kvártélyházat, ahová a Békés megyébe helyezett két zászlóalj egyikének helyettes kapitányát szállásolták. Ha a megyén katonaság vonult végig, azokat minden esetben a lakosságnál helyezték el. 1790-ben például Gyomára és Endrődre 56 katonát szállásoltak el."l° A beszállásolást szabályozó megyei rendelet nagyon súlyos feltételeket szabott. A gazda tartozott a zsoldosnak ágyat, derékaljat, lepedőt, pokrócot, fát és világítást ingyen adni, ebédre és vacsorára pedig egy-egy tál ételt. Az étel minősége is meg volt szabva. Egy font húsból és laskából, illetve káposztából, borsóból vagy kásából kellett állnia. A böjti napokra külön ételeket állapítottak meg. A falu minden katona után két véka kenyérnek való búzát és két véka árpát vagy két véka zabot, továbbá egy szekér szénát szolgáltatott az ott-tartózkodás idején. Ha a katona őrjáratra távozott, a házigazda minden napra egy garast fizetett neki, a zabot és a szénát pedig tartozott az őrhelyre elvinni, sőt a katona ruháit is ki kellett mosnia a maga szappanával.H A gyomai jobbágyok is többször tettek panaszt a beszállásolással járó terhek miatt. 1803-ban a falu bírája a járási szolgabíróhoz fordult, hogy a 15 bekvártélyo378