Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Urakkal-papokkal szembenézve

HUNYA ISTVÁN: URAKKAL, PAPOKKAL SZEMBENÉZVE Nem véletlen, hogy az országban éppen Endrődön nyilvánult meg a legdurvább terror. Bár következményeként elvesztettük a mandátumot, de mozgalmi lendületünk nem lanyhult. Az agrárproletárok, kisgazdák közül is sokan megértették; olyan harc ez, amelyben nem szabad visszavonulni. Tagunk lett a kubikosok jórésze, az Uhrin fiúk: Imre, Sándor, Smiri Pista, Jóska, a Dávid fiúk. Rendes tagok lettek olyan törpebirtokosok is, akik addig pártoló tagok voltak. A kisgazdák értelmesebb része nem dicsekedett a választási győzelemmel. Nyugtalanította őket szerény véleményünk, hogy nem a kisgazdák egyetértése, hanem a csendőrök brutális tevékenysége szerezte meg részükre a mandátumot. (A választásról korábban szóltam.) Nem érvényesülhetett a katolikus szellem sem, bár a lakosság — kivéve a néhány zsidó családot és a háború után Erdélyből oda futott egyéb vallásút — mind ősrómai katolikus. Hogy úgy elfordulnak tőle, amikor lehetőségük kínálkozik a nyílt pártállásra, annak fő okát a papok erkölcstelen viselkedése magyarázza meg. A Népszava 1922. július 7-i száma parlamenti tudósításában, egy interpelláció közlésével mégegyszer visszatér: ...„Endrődön a pártvezetőség 4 tagját letartóztatták és vasra-verve vitték őket végig a falun Gyulára ..." E parlamenti beszéd is azt bizonyítja, Endrődön volt a legkomolyabb csendőrségi beavatkozás. Az új parlamentben legerősebb az „egységes" Kisgazdapárt. Második 25 képviselőjével a Szociáldemokrata Párt. A 245 képviselő 13 pártból tevődött össze. Voltak olyan pártok is, amelyek nem jutottak mandátumhoz. Sajnos, olyan párt azonban egy sem volt a parlamentben, amely a mezőgazdasági munkások bérével, siralmas helyzetével komolyan foglalkozott volna. A szociáldemokrata párt képviselői sem foglalkoztak olyan eréllyel, amelynek hatása lehetett volna. Nem csodálkoztunk gyengeségén. Viselkedésük 1918 őszétől a választásokig nem volt biztató. Nemhogy ilyen, országosan pár millió embert nyomorgató munkanélküliségen tudtak volna enyhíteni, még arra is képtelenek voltak, hogy az internáltakat és az Oroszországból hazatérő foglyokat kiengedtessék a táborokból. A Népszava 1922. július 2-án rövid hírben arról számolt be, hogy „Zalaegerszegen a politikai internáltak és az orosz fogságból hazatért volt hadifoglyok éhségsztrájkba kezdtek. 60 embert kórházba szállítottak, 20-at pedig az ügyészségnek adtak át." Az eszmei zűrzavar fokozódott. A csak egy-két mandátummal rendelkező pártok is „apostolok"-ként járták a községeket. Szándékuk az egyszerű dolgozó emberek részére nem volt mindjárt világos. Hiszen a parlamentben néha tetszetősebben viselkedtek, mint a szociáldemokraták. Még az agrárproletárok egy része is elhitte: ezek az igaziak. Ha többen volnának a parlamentben, megváltoztatnák a szegényemberek helyzetét. Az eszmei zűrzavarban ingadozás nélkül álltunk. Bár ellenünk komolyan készülődtek. Egyik piaci nap munkanélküli társaimmal a kofák között nézelődtem. Ott volt Farkasinszki kosárfonó barátom is. Megállapodásunk értelmében ő a keresztény táborban maradt. Tömeg között úgy viselkedtünk, mint ismeretlenek. Csak pillanatra találkozott tekintetünk. Ö a híd felé ment. Később utána mentem. A gátőr343