Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)
1973 / 2. szám - VITA - Krupa András: Jegyzetek a Békés megyei szlovák lakosok szokásai és hiedelmei kutatásának néhány problémájáról
bábu s annak kivitele; itt a lányok csoportban vagy hármasával jártak, s a bábu kivitele után énekes-, táncos tojásgyűjtést végeztek. 2 5 A délebbre fekvő helységekben vagy a bábu maradt el vagy a lányok száma csökkent kettőre. A jugoszláviai Selencán élő szlovákoknál a bábut magukkal viszik, de nem hordják ki, legtöbbször ketten járnak (csak ritkán hárman). 2 6 A kislányok hasonló módon öltöznek, mint a vidékünk egykori kismenyecskéi, s olyan szöveget énekelnek, amelyek változatai Tótkomlóson, Nagylakon és Csanádalbertin is éltek. 2 7 Tájunkon azonban senki nem emlékezett bábuhordásra, erről írásos forrásunk sem szól, 2 8 csupán két iskoláskorú kislány járt táncolva-énekelve házról házra, s ugyancsak tojásgyűjtés céljából. 2 9 Az egész kopási folyamatot számba véve, valóban tájunkon volt található a szokáskomplexum elhalás előtti, utolsó, legkopottabb formája, míg a kopási folyamatban valamivel magasabb fokot az idézett selencai jelenthette. Más töredékes szokáselemek is hordozhatnak régi, már elfelejtett tartalmakat. A békéscsabai családok karácsonyesti ünnepi étrendjéből nem maradhatott el a savanyúkáposzta leves, a kiseT, de már kolbásszal, hússal ízesítve. A kiseT korábban nagyböjti eledel volt, s a szlovák források szerint szertartásos szerepet töltött be. :! n A szlovákiai vidékeken a böjti eledel nyomán a feketevasárnapi bábut is fciseí'-nek nevezik. 3 1 A levesnek egyes magyar vidékeken cibere. Kelet-Szlovákiában pedig ciberaj 3 2 a neve. A böjt egyik megszemélyesítője pedig nem más, mint Cibere bán 3 3. Ezek az adatok, így, egymás mellett felsorolva, bizonyító elemzés és leegyszerűsítés szándéka nélkül azt is sejtetik, hogy közös tőből fakadnak, s csak a bonyolult történelmi fejlődés következtében tagolódtak (mint pl. a Kise! bábú és a böjti Cibere), ill. az analógiák következtében különböző időben szerepeltek (a nagyböjti kiset és a karácsonyesti, egykor böjti eledel, a kiseT nevű leves). A szokások kopását, ill. természetes elhalását a szokáskomplexumon belül előidézheti az alapanyag háttérbe szorulása. A cukor elterjedése pl. a lakodalmak egykori kedvelt záróeledelét, a mézes kását szorította vissza, azzal, hogy a méznek, mint rendszeres ételízesítőnek a szerepét megszüntette. Ezzel párhuzamosan a századfordulón veszti el ünnepi étel jellegét maga a kása is, s e két tényező hatására eltűnik szokásjellege. Hasonlóképpen következett be egyes magyar vidékeken is. 3/ 1 Ugyanezt a szerepet tölti be annak a gyakorlatnak az átalakulása, amelyhez adott szokások fűződtek. Pl. a szülések kórházban, szülőotthonban történő lebonyolítása lehetetlenné tette a születéshez kapcsolódó hiedelmi szokások végrehajtását, melynek következtében szinte teljesen ismeretlenné váltak a mai nemzedék előtt. Az egykor általános betegséget, a köszvényt (hosíec) is alig ismerik. Több adatközlőnk a hozzá kötődő hiedelmet még el tudta mondani, formai ismerete még volt róla, de a betegség mibenlétét már nem, sőt akadt olyan is, aki egyáltalán nem tudta, mit jelent a köszvény (hosfec) szó, holott jelentéstartalom nélkül még ismerte. Ebben az esetben a hiedelmet kiváltó ok eltűnése idézi elő az elhalást. Igen gyakori, hogy egyes hiedelmi elemek a tudatban lezajló kopási folyamat jeleként és következményeként csak bizonyos szituációkban, formában élednek fel. Például újévkor a nő elsőnek való érkezése csak akkor vált ki hiedelmi reakciót, ha közvetlenül utána valóban valami baj következik be. Ilyenkor vetődik fel, hogy mi, ill. ki okozta. 327
