Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - KIÁLLÍTÁS - Tóth Lajos: Ruzicskay György jubileumi kiállítása

látni egyéniségét... Ezt a megtalált arcot kíséri végig a festő a küzdelmeken, a teremtő munkán, a kudarcokon, a lelkiválságokon, egészen a győzelemig". (Népszabadság, 1971. febr. 14.) Tessedik és Szarvas története is igazolja az ellentétek egységének és harcának fejlődést előmozdító törvényszerűségét. Miként a kiállítás negyedik témaköre is jelzi, az „ideológiai népi megmozdulás": a Tanácsköztársaság harcait követő fehérterror idején is él és hat. A fiatal művész nemcsak szervezője volt akkor a szarvasi munkások és parasztok Világosság dalkarának és szavalókórusának, hanem képzőművészeti megörökítője is. Ezt a festői korszakot a következő képek, témakörök jelzik: Világosság kórus és tagjai (olaj); világirodalmi és társadalmi bekapcsolódás az emberiség egyetemes haladó szellemébe; munkásábrázolások Ruzicskay festészetében. Ezekhez a témákhoz szorosan kapcsolódik a művészi formakeresés: az első gépábrázolás, műhelyek, malom. Vagyis a dolgozó és alkotó ember technikai és szellemi világa. A kiállítás látogatóira az újdonság élményével hatott Ruzicskay György „biofestészete". A természet belső tartalmának sajátos művészi kivetítése (1960—1972), mint új kifejezési irányzat, a művészvilágot is izgalomba hozta. Ezzel kapcsolatos manifesztumát — a szarvasi táj és Tessedik hatásaként — a mester így fogalmazza meg: »Körülvéve a természettől, annak mélyére, és nemcsak felületére igyekeztem hatolni, és részben annak elemeiből (levél, fatörzs, rajzi elemekkel stb. gazdagítva, részben megfestve, komponálva) akarom megvalósítani ennek a természeti valóságnak és mélységnek művészetét. Vissza akartam térni korunk bonyolult formavilágából, az ősi valósághoz, „ahogy a művészet minden korban tette!" és nem másolni egy meglevő formanyelvet . . . Igyekszem mindinkább mélyére hatolni és mind gazdagabb skálában kifejezni a körülöttem levő világot, amely mindnyájunkat átfog. Ez egyben igaz realitás is, és hiszem, hogy a mind tovább kutató modern tudomány igazolja az intuíciót«. (Művészet, 1965. 6. sz.) A hatás óriási. A csodálok és követők igazolják a művész szarvasi iskolateremtő kezdeményezését. Méltán nevezi a sajtó „a biofestészet atyjának" (Déli Hírlap, Miskolc, 1971. aug. 28.) Dutka Mária (1966) találóan így méltatja: „Legújabban egy rendkívül dekoratív, elbájolóan kedves műfajra talált . .. Biofestményei sem nélkülözik a filozofáló jelképszerűséget, az élénkítő hatású biocolláge-okban pedig a szerves életet menti át a képzőművészetbe." Majd pedig „az új benyomásokra líraian rezonáló művész érzékenységének színes világa" (Murányi-Kovács Endre, 1966) készteti André Salmon neves francia esztétát, a bennünket is igazoló felkiáltásra: „Ez a művész századunk legjobbja!" A kiállítás záró fejezetének színpompás művei „Szarvas lírai festői ábrázolása". Tulajdonképpen a város jelenének lebilincselő „festői arcképe". Részletek a Köröspart, az Erzsébet-liget, az Arborétum tájairól; a mai Szarvas életéről és fejlődéséről. Két és fél évszázad történetét — 1972-ben, a jubileum évében használatba vett — új, impozáns tanács- és pártszékház festői megjelenítése zárja le. Az általános művészi és eszmei hatás egyik megbízható fokmérője a látogatottság. E kiállítás kulturális rangját jelenti, hogy Szarvas társadalma — és a Körös-vidék népe — azonnal szívébe fogadta, magáénak tekintette. A nyitvatartás két hete alatt nemigen volt nap, hogy több százan ne gyönyör313