Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - G. Vass István: A történeti dokumentumkiállítások rendezésének néhány problémája

G. VASS ISTVÁN: A TÖRTÉNETI DOKUMENTUMKIÁLLÍTÁSOK RENDEZÉSÉNEK NÉHÁNY PROBLÉMÁJA* (Jegyzetek egy kiállítás rendezése közben) Érdemes-e manapság kiállítást rendezni? Érdemes-e igényes kiállítást rendezni? Hiszen a mai népművelési munka közepette ez a fogalom is mérhetetlenül devalválódott. És ki veszi észre, hogy különbség van aközött, ha egy művelődési ház vagy TIT-klub kirak 10—15 festményt (még jó, ha fel is akasztják a falra és nem csak úgy székekre rakják körbe), és aközött, ha a múzeum több hetes előkészítés után katalógussal, újságcikkel, tárlatvezetéssel kísérve rendez egy kiállítást. Vagy hogy témánknál maradjunk: Az utóbbi öt év évforduló-sorozata közepette ki nem rendezett volna dokumentum-kiállítást? Hiszen ilyet mindenki tud! Iskolák, művelődési otthonok, múzeumok, levéltárak, intézmények, üzemek, tsz-ek, kirakatrendezők stb. stb. De akkor sem felemelőbb a kép, ha a másik oldalról közelítjük meg a problémát. Hiszen aligha van olyan muzeológus — beleértve magamat is —, akinek dédelgetett álmai között dokumentumok kiállítássá rendezése szerepelne. — Közönség és szakember számára egyaránt a komplex kiállítás nyújthat maradéktalan élményt. (A témától való idegenkedést jelzi, hogy jónéhány múzeumi kiadványt átböngészve sem találtam olyan cikket, amely kizárólag ezzel a kiállítástípussal foglalkozna.) Sőt szakmabeliek (különösen a klasszikus múzeumi szakosok) között mintha ki is alakult volna valami ilyen vélemény: „Dokumentumokból kiállítást rendezni — fából vaskarika". Pedig ez sem igaz. Mert bármennyire „nem szeretem feladatként" fogunk is hozzá egy-egy dokumentumkiállítás előkészítéséhez, megrendezéséhez, ha jó munkát végeztünk, ha a dokumentumokat nem egyes események, vagy agyonismételt tételek illusztrálására használjuk, hanem beszéltetjük őket, össze* Cikkemben csak a „tiszta" dokumentumkiállításról szólok, bár ilyen viszonylag ritkán fordul elő, hiszen a rendezők mindig igyekeznek — ha mással nem hát néhány emléktárggyal, kitüntetéssel — „élénkíteni" a kiállítást. — Ez azonban természetesen mit sem változtat azok alapvető jellegén. A cikk során elképzeléseimet többnyire az általam rendezett kiállításokból vett példákkal fogom illusztrálni. Az elmondottak természetesen csak a szándékot, a célkitűzést jelentik, hogy mindez valójában milyen fokon valósult meg a külső szemlélő számára, annak eldöntése már nem az én feladatom. 302